A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

12. szekció: Szikes vizeink, mint az Európai Unió különleges értékei - dr. Mátrai Ildikó, Rózsáné Szűcs Beatrix, EJF: A garai Sóstó növényzetének természetvédelmi értékelése és a helyreállítás lehetőségei

Az egyes társulások természetességének jellemzésére a szociális magatartás típusok (SBT) és a természetvédelmi értékkategóriák (TVK) szerinti megoszlásokat, illetve az ezekből számolt természetességi értékeket (VAL) és degradáció-fokokat (D

f ) vizsgálva (8. ábra) azonos következtetésekre jutottunk. A legkisebb természetességű (legjobban degradálódott) társulás a cickafarkos, melynek gyomosodott jellege már a fajlisták felvételezésekor szembeötlő volt. Természetes tárulásnak bizonyult a mézpázsitos szikér és a szoloncsák vakszik, melyekben nem találtunk degradációt jelző fajokat. A többi társulásban (szittyórét, nádas, szolonyec szikér) csak kisebb arányban találhatunk leromlást jelző fajokat. A szociális magatartásformákat vizsgálva látható, hogy általában a természetesség csökkenését a zavarástűrő (DT) fajok megjelenése jelzi. A cickafarkosban és a mézpázsitosban az őshonos flóra rudeális kompetitorai (RC), illetve a cickafarkosban és a szolonyec szikérben a természetes gyomok is megtalálhatóak. A természetvédelmi értékkategóriák vizsgálata alapján megállapítható, hogy mindegyik társulásban a legnagyobb részesedéssel a közönséges (K) fajok jelentkeztek. A szittyóréten, a nádasban és a mézpázsitosban védett (V) fajokat találtunk. A társulások degradációját (leromlását) a különböző részesedéssel megjelenő zavarástűrő (TZ) és a gyomnövények (GY) jelzik. A fajlisták hierarchikus klasszifikációja alapján (9. ábra) a társulások a szikes jelleg szerint alkotnak két elkülönülő csoportot. A szittyórét, a nádas és a cickafarkos a kevésbé, a mézpázsitos, a szikértársulások és a vakszik az erősebben szikes talajokra jellemzőek. 9. ábra. A fajlisták hierarchikus klasszifikációja (UPGMA, Sorrensen-index) 1-szittyórét, 2-nádas, 3-cickafarkos, 4-mézpázsitos, 5-szolonyec szikér, 6-mézpázsitos szikér, 7-szoloncsák vakszik A tárulásokat alkotó fajok vízigényét (WB) jellemző átlagos értékek a társulások többsége esetén jól tükrözik azok ökológiai jellegét: a legnagyobb értékeket a nedves szikeseken előforduló nádas és szittyórét esetén, a legkisebbet a száraz szikesekre jellemző cickafarkosban kaptuk. A szikes jelleggel harmonizálóan a lúgosabb talajigény (RB) a társulást alkotó fajok nagyobb hányadánál a mézpázsitos szikér, a vakszik és a szittyórét esetén jelentkezett. A fajok nagyobb nitrogénigényt (NB) jeleztek a nedves szikes társulásokban (szittyórét, nádas), a várt értéknél magasabbat mutattak a szoloncsák vakszik és a cickafarkos esetén. A sótűrésre utaló átlagértékek (SB) a társulások jellegével harmonizáló módon a vakszikben és a mézpázsitosban mutattak kiugró értékeket, magasnak bizonyult még a szolonyec szikér és a mézpázsitos esetén is. A cickafarkos tekintetében kapott igen alacsony érték annak gyomosodásából adódó nem is igazán szikes jellegét hangsúlyozza. 8