A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

12. szekció: Szikes vizeink, mint az Európai Unió különleges értékei - dr. Mátrai Ildikó, Rózsáné Szűcs Beatrix, EJF: A garai Sóstó növényzetének természetvédelmi értékelése és a helyreállítás lehetőségei

Következtetések A cickafarkos társulás jellegéből adódóan érzékeny a nitrifilizációra és a vele együtt járó gyomosodásra, melyet a felvételezett társulás esetén a közeli mezőgazdasági területek hatásának (műtrágyázás) tulajdoníthatunk. A rét jellegű társulásokban (szittyórét, mézpázsitos) elfogadható a gyomfajok kisebb arányú megjelenése, amennyiben ez növekedést mutat, az a vízháztartási viszonyok javításával orvosolható. A szolonyec szikér leromlása egyrészt a nedves időszakban bekövetkező taposás, másrészt a közeli cickafarkosra is jellemző nitrifilizációra vezethető vissza. A mézpázsitos szikér és a szoloncsák vakszik természetes növényzetű, ugyanakkor a vízháztartási viszonyok megváltozása és antropogén hatások (taposás, műtrágyázás) gyors leromlásukat okozhatják. A garai Sóstó jelenlegi állapotában is természetvédelmi értéket képviselő növényzete, gazdag madárvilága azt valószínűsíti, hogy az egykori viszonyok visszaállítását célzó beavatkozások során a tóvá alakítás ne az egész területre, hanem annak csak egy részére terjedjen ki (10. ábra). A terepi adottságokat és a csatorna-hálózatot figyelembe véve, az Igalifőcsatornától nyugatra lehetne egy 9 hektár kiterjedésű mélyebb, állandó vízborítású és egy ehhez kapcsolódó 62 ha kiterjedésű sekély (max. 0,5 m vízmélységű), időszakos vízborítású mederrészt kialakítani. A 88,5 m Bf. fenékszintű (max. 1, 5 vízmélységű) állandó vízborítású rész mélyítése során kitermelésre kerülő földanyagból a sekélyebb terület északi határán mintegy 400 m hosszan hiányzó 90,0 m Bf. magasságú partvonal kiépítését lehetne megoldani. Az állandó vízborítású rész kialakításával a sekély terület rendszeres nyári kiszáradása esetén is lenne megfelelő élőhely a szikes tó élővilága számára, illetve javulna a keletre elterülő szittyórét vízháztartása. Az egykori tómeder mintegy egynegyedére kiterjedő beavatkozások során az új tómeder északi végén építendő partvonal azt is szolgálná, hogy a védett terület északi része nem kerüljön elöntésre, csak a csapadék maradjon meg felültén rövidebb ideig, így az itt található száraz szikesekre jellemző társulások fennmaradása is biztosított lenne. Mindehhez a szikes tó területén húzódó mellékcsatornák egy részének megszűntetése is szükséges. A környező területek belvizeinek befogadójaként a nagyobb tározókapacitású garai halastó lenne alkalmas, a horgásztó és a szennyvíztisztító elvezető csatornája ezután is érintetlen maradhatna. A védett területbe ékelődő 9 hektár kiterjedésű szántóterület kaszálórétté alakítása csökkentené a nitrifilizáció és a gyomosodás veszélyét a környező társulásokban, rajta idővel a száraz szikesekre jellemző cickafarkos vagy ürmös szikes pusztarét alakulhatna ki. A fent felvázolt beavatkozások során létrejövő vizes élőhely egyrészt javítaná a mostani állapotában meghagyott szikes szittyórét vízháztartását, másrészt fészkelő és táplálkozó helyül szolgálna számos madárfaj számára, mellyel a környék madárvilága tovább gazdagodhatna. Az állandó vízborítású tóban, az időszakos vízborítású mederrészen és a partmenti területeken idővel kialakuló természetes sziki növényzet és a jelenlegi állapotában megmaradó részek jellegzetes sziki társulásai alkalmassá teszik a területet egy bemutató tanösvény létesítésére is. Feltétlen szükséges azonban vizsgálni azt, hogy az Igali-főcsatorna által szállított víz minőségileg alkalmas-e a vízpótlásra, hogy mennyisége elegendő-e a meder tavaszi feltöltésére. 9