A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

12. szekció: Szikes vizeink, mint az Európai Unió különleges értékei - Felföldi Tamás, ELTE Mikrobiológiai Tanszék: Szikes tavaink pikoalgáinak biodiverzitása

SZIKES TAVAINK PIKOALGÁINAK BIODIVERZITÁSA FELFÖLDI TAMÁS ELTE Mikrobiológiai Tanszék Bevezetés A Kárpát-medence sekély, turbid szikesei sok esetben extrém hipertrófak, jellemzően a pikoalgák (2 μm-nél kisebb fotoautotróf szervezetek) nagy számával (Vörös és V.-Balogh 2003, Vörös és mtsai 2005, Felföldi és mtsai 2009). Megállapítást nyert, hogy ezekben a vizekben a fitoplanktont zömében (akár 100%-ban) kokkoid, 1 μm átlagos méretű egysejtű algák alkotják, melyek mennyisége olykor meghaladja a nemzetközi irodalomban leírt legmagasabb értékeket is (Vörös és mtsai 2005, Somogyi és mtsai 2009). A szikesekben élő pikoalgák különleges jelentőségét jelzi az a tény is, hogy ezek a hipertróf vizes élőhelyek nem követik azt a tengerekben és édesvizekben egyaránt általános jelenséget, miszerint az autotróf pikoplankton részesedése a fitoplankton teljes tömegéből és produkciójából a trofitás növekedésével csökken (Bell és Kalff 2001, Callieri 2008). Pikoalgák diverzitás-vizsgálatának lehetőségei A pikoalgák mennyiségi meghatározását az epifluoreszcens mikroszkópia és az áramlási citometria egyaránt lehetővé teszi, pontos filogenetikai azonosításuknál azonban a sejtek kis mérete és csekély morfológiai változatosságuk miatt meghatározó szerep jut a molekuláris biológiai, különösen a nukleinsav (DNS és RNS) alapú módszereknek. Tenyésztésük nehéz és körülményes (Somogyi és mtsai 2008), ezért diverzitásuk vizsgálatakor legelterjedtebbek a közösségi DNS kivonáson alapuló módszerek, mint a klónozás és denaturáló gradiens gélelektroforézis (1. táblázat). Az adott taxonok mennyiségi viszonyainak meghatározására a fluoreszcens in situ hibridizáció és a real-time PCR technika ad lehetőséget. 1. táblázat. A pikoalgák diverzitásának vizsgálatában leggyakrabban alkalmazott módszerek módszer neve a módszer elve törzsek izolálása és jellemzése izolált törzsek molekuláris biológiai módszerekkel történő azonosítása klónozás és a klónok összehasonlító szekvencia analízise a közösségi DNS (multitemplát PCR terméke) szétválasztása kompetens baktériumsejtekbe történő klónozással, a klónok azonosítása denaturáló gradiens gélelektroforézis (DGGE) az azonos hosszúságú DNS darabok (pl. közösségi multitemplát PCR termék) elválasztása eltérő olvadási tulajdonságuk alapján növekvő denaturáló koncentrációt tartalmazó gélben fluoreszcens in situ hibridizáció (FISH) adott taxonok azonosítása speciális nukleinsav-próbák segítségével