A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
12. szekció: Szikes vizeink, mint az Európai Unió különleges értékei - Boros Emil, MHT Szikes Vízi Munkacsoport: Szikes vizeink jelentősége, kutatása, védelme: az MHT Szikes Vízi Munkacsoportjának bemutatása
Az eurázsiai szikes vizek keleti elterjedési területén ugyan még jelentős számban és kiterjedésben találhatók szikes tavak, ezek többsége azonban nem védett terület. A vízimadarak vadászata okozta pusztulás és zavarás elsősorban az ázsiai és afrikai térségekben komoly veszélyeztető tényező, különösen a nagy távolságokra vándorló vagy a globálisan veszélyeztetett madárfajok vonatkozásában. Mivel a pannon szikesek a Kárpát-medence ökorégió unikalitása, az Európai Unió élőhelyvédelmi irányelvének (92/43/EEC) I. függelékében a 1530 kódszámú „ Pannon szikes sztyeppek és mocsarak ” megnevezésű kiemelt jelentőségű élőhelyként szerepelnek. A madárvédelmi direktíva (79/409/EEC) I. függeléke alapján kerültek kijelölésre a különleges madárvédelmi területek, amelyeken szintén találhatunk szikes vizeket. A direktívák végrehajtása során kijelölt Natura 2000 hálózat hazai szikes vizeink mintegy 88%-át fedi le az időszakos szikes vizeknek. A nagyobb kiterjedésű nem időszakos szikes vizek közül a Fertő teljes terjedelmében része a Natura 2000 hálózatnak. Nemzetközi egyezmény által védett szikes vizek is vannak Magyarországon. A nemzetközi jelentőségű vizes területekről, „vadvizek”-ről – különösen mint a vízimadarak tartózkodási helyéről – szóló, ún. ramsari egyezmény jegyzékében szereplő 28 kihirdetett és négy tervezett hazai területből 13 érint szikes víztereket és pusztákat. A hazai ramsari területeknek mintegy 16%-án találhatunk szikes élőhelyeket (29 324 hektár), amelyek így a tavak (pl. Balaton) és a folyó menti árterületek után a harmadik legkiterjedtebb életteret jelentik a jegyzékben (Tardy, 2007). A különleges hidrológiai és hidrobiológiai tulajdonságokkal rendelkező szikes vizeink EU víz-keretirányelve szerinti minősítése még nincs kidolgozva, amely elengedhetetlen alapfeltétele az ún. jó ökológiai referencia állapot meghatározásának. Veszélyeztető tényezők A szikes vizek létét alapvetően a feláramló felszín alatti vízkészletek határozzák meg. A Kárpát-medence újabb és legújabb kori történelme során az itt élő emberek a mezőgazdasági termőterület növelése céljából gyökeresen átalakították az Alföld vízrendszerét. Bár a Kárpátmedencében az ősidőktől kezdődően jelen voltak letelepedett földművelő népcsoportok, a vizek nagymértékű átalakítása csak a XIX. századi reformkor folyószabályozási munkálataival kezdődött meg, majd a sík vidéki lecsapoló belvízrendezéssel folytatódott a XX. században. Napjainkra elmondhatjuk, hogy alföldi vizes élőhelyeink döntő hányada – ezek között a szikes tavak és időszakos vízállások jelentős része – visszafordíthatatlanul megsemmisült. Összességében elmondható, hogy – a többi alföldi vizes élőhelyhez hasonlóan – a szikes tavakat is a tudatos lecsapolásból eredő vízvesztés és a felszín alatti vízkészletek nagymértékű kitermelése veszélyezteti leginkább. Az így nyert mezőgazdasági területek hozama általában nem váltotta be a hozzá fűzött gazdasági reményeket , a lecsapolt területek öntözése viszont rendszerint másodlagos szikesedést okozott. Továbbá a tavakat övező mezőgazdasági és ipari területekről eredő szennyezés a szikesek rohamos eutrofizációjához vezethet, ahogy ez más állóvizeket is veszélyeztet. A vízrendezés hatásaival párosul a gyorsuló globális felmelegedés okozta halmozott vízhiány, illetve a szélsőséges csapadékeloszlás. A szikes tavak életciklusához ugyan hozzátartozik a nyári kiszáradás, de ősztől tavaszig az ismételt feltöltődés is, amely az utóbbi évtizedekben rendre elmarad a téli időszak csökkenő csapadékösszege miatt. Bár az évi csapadékátlag egyelőre nem csökken számottevően, az egyenetlen eloszlás és a lecsapoló csatornahálózat miatt a csapadék nem tudja kellőképpen visszapótolni a felszín alatti vízkészleteket. 5
