A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

12. szekció: Szikes vizeink, mint az Európai Unió különleges értékei - Boros Emil, MHT Szikes Vízi Munkacsoport: Szikes vizeink jelentősége, kutatása, védelme: az MHT Szikes Vízi Munkacsoportjának bemutatása

A kiszáradási tendencia másodlagos káros folyamatokat is előidéz. Egyrészt az embereket arra ösztönzi, hogy intenzív művelésbe vonják ezeket az időszakosan vízjárta területeket, például új szántóföldek kialakításának reményében feltörik a köztudottan gyenge termőképességű szikeseket. Másrészt a kiszáradás kedvez olyan tájidegen gyomfajok elterjedésének, amelyek szabályozás hiányában a természetes vegetáció degradációját okozzák. A nehezen lecsapolható, legmélyebb fekvésű szikeseken halastavakat, horgásztavakat, anyagnyerő területeket próbálnak létesíteni. Ezek a jelentős felszínalakítással járó területfoglalások szinte teljesen megsemmisítik, átformálják a természetes sziki életközösséget, de a nem szikes jellegű vízforrások felhasználásával történő vízszintstabilizálás is ugyanide vezet. Társadalmi vonatkozások A szikes vizeknek ökológiai, tudományos, természetvédelmi és tájképi értékeiken túl kultúrtörténeti és gyógyászati értékei is vannak. A vidéki emberek már régen, jóval a modern mosószerek elterjedése előtt felismerték a sziksó tisztító hatását: a kiszáradt „vakszikes” felszínekről összeseperték és tisztítószerként alkalmazták a kicsapódott sziksót, azaz a szódát. Ez a hasznosítási forma a természetközeli és nomád népeknél (pl. Mongóliában, Afrikában) akár még máig élő tradíció lehet. A szikes vizek és iszapok jótékony hatását a bőr- és nemi betegségekre, valamint reumatikus, csontritkulásos megbetegedésekre már szintén régen, tapasztalati úton felismerték. Magyarországon a XIX–XX. században Alföld-szerte több gyógyfürdő létesült, és szabadtéri fürdőélet folyt a szikes tavak körül (lásd Orosháza: Gyopáros-tó, Kakasszéki-tó; Konyár: Sóstófürdő; Fülöpháza: Szappan-szék; Bácsalmás: Sóstó; Dunapataj: Szelidi-tó stb.). A XX. században bekövetkezett tájátalakulások során a szikes tavak összezsugorodtak, jelentős állapotváltozások mentek végbe, így a fürdőélet is átalakult, a legtöbb helyen a termálvizek hasznosítása került előtérbe. Mindemellett a Kárpát-medencében még napjainkban is találunk példát a szikes vizek és iszapok gyógyászati hasznosítására. Jó példa erre a szerbiai Melence (Melenci) településen található gyógyintézet, ahol a Ruszanda-tó szikes iszapjával kúrálják a betegeket, de Magyarkanizsán (Kanjiza) a termálfürdőben is használnak szikes iszapot gyógykezelésre. Magyarországon is emlékeznek a szikes tavak gyógyító erejére, és vannak kezdeményezések bizonyos tavak ilyen célú rehabilitálására is. 6