A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
1. szekció: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - Virág Margit, VIZITERV Environ Kft., Csegény József, FETIKÖVIZIG: Környezeti célkitűzések és intézkedések a Tisza részvízgyűjtő területén különös tekintettel a Felső-Tisza-vidék vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési alegységeire.
3.1. A Felső-Tisza vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési alegység Az alegység Magyarország ÉK-i részén, helyezkedik el. Az alegység területe 3282 km 2 , amely a Felső-Tisza vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság működési területének 60%-át teszi ki. Északon a magyar-ukrán, magyar-szlovák országhatár határolja, keleti határa a magyar-ukrán, magyar-román határ, délen a Szamosig terjed. Berkesz-Kemecse-Kótaj-Buj között követi a Lónyay-főcsatorna vonalát, észak-nyugati határa a Tisza folyó. A Felső-Tisza alegység domborzat szempontjából három területre osztható: a Rétközre, Beregi-, valamint a Szatmári-síkra. Meghatározó természet-földrajzi jellemvonás, hogy viszonylag közel vannak innen az Ukrajna területén húzódó Északkeleti Kárpátok hegyvonulatai. A csapadékos napok számának évi átlaga 132 nap. A csapadékösszeg 590-650 mm között változik. Az éves átlaghőmérséklet a területen 9-11 °C 3.2. Szamos-Kraszna vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési alegység A Szamos-Kraszna tervezési alegység területe domborzat és éghajlat szempontjából két részre a Szamos-Krasznaközre és a Kraszna balparti részre osztható. Az alegység határai: északon és keleten a Szamos folyó, délen a magyar-román országhatár, nyugaton a Nyírbátor-HodászNyírmada települések vonalán húzódó természetes vízválasztó. A Szamos-Kraszna közi tájra a feltöltődött folyómedrek hajlataiból adódó mikrodomborzat jellemző, amely kisebb vízfolyásokkal, belvízcsatornákkal eléggé szabdalt. A terepmagasság az országhatárnál 112-116 mBf., Olcsvánál 110 mBf. A terület sík jellegű, kis eséssel az országhatártól a Kraszna és a Szamos Tiszába való torkolata felé lejt. A síkból csak néhány magaslat emelkedik ki, mint a börvelyi határban a Vársziget, a nagyecsedi határban a Sárvár és a Táblás. A Kraszna balparti terület nyugati-délnyugati részén jellemző nyírségi táj képe a Szamos – Krasznaközi öblözet északkeleti és keleti széle felé fokozatos lejtéssel közel síkvidékivé változik. A déli részen erősen tagolt közel északkelet-délnyugati vonulatú szélerózió alakította homokdombok és jól termő völgyek váltakoznak. A dombok közötti völgyek víztelenítését a kiépített csatornahálózat biztosítja. A terep keleti irányú lejtése lehetővé teszi, hogy a csatornákba, főfolyásokba összegyűjtött felszíni vizek a Krasznába jussanak. A leghidegebb hónap, január középhőmérséklete –2,5; –3 ºC. A nyár itt kevésbé meleg, mint az Alföld központi részein, július középhőmérséklete 19,5-20,5 ºC. A Kraszna-völgye általában kevésbé csapadékos, mint például a Szamosé. A vízgyűjtő területén az évi csapadék összege 540-800 mm között változik. Területi átlagban a lehullott csapadék sokévi közepes éves összege alig haladja meg a 600 mm-t. 3.3. Lónyay-főcsatorna vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési alegység A 2300 km 2 nagyságú vízgyűjtő K-i, D-i és Ny-i határai a természetes vízválasztók, a Nyírség dombvidékének hátságain és buckasorain haladnak. É-on a Lónyay-főcsatorna ásott mederben folyik, a szabályozás és vízrendezés során töltésekkel és zsilipekkel alakították ki a határt. Ny-i határa a tiszai betorkollástól Vencsellő-Nagycserkesz között közel É-D irányban halad, majd kissé keletebbre Kálmánházától Hajdúhadházig terjed. D-en a terület legmagasabb dombsorán húzódik Nyíradonyig, majd attól K-re karéjosan É-ÉK felé fordul, Nyírmadát és a 5
