A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

9. szekció: A vízjog időszerű kérdései - dr. Jászberényi Éva, OKTVF: A vízügyi közigazgatási perek tapasztalatai

A vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V.22.) Korm.rend. 18. § (8) bekezdés b) pontja és (9) bekezdése szerint a felügyelőség a szennyvízelvezető és -tisztító mű káros szennyezése esetén kérelemre vagy hivatalból indított eljárás eredményeként határoz a szennyvízelvezető műbe bebocsátott szennyvíz egyedi, a jogszabályi küszöbértéknél enyhébb vagy szigorúbb küszöbértékének megállapításáról. Ezen eljárás során a bebocsátónak a jogszabályi rendelkezésnél enyhébb küszöbérték megadására irányuló kérelme csak a szolgáltató előzetes – csak megfelelő indokolással megtagadható – egyetértésével teljesíthető, szigorúbb küszöbérték megállapítását a szolgáltató is kezdeményezheti, döntésénél az eljáró hatóság a vízgazdálkodási szempontokat nem hagyhatja figyelmen kívül. Az elsőfokú hatóság határozata alapján az Rt-nek a csatornabírságról szóló 204/2001. (X.26.) Korm.rend. által meghatározott küszöbértékeknek 2003. január 1-től kell megfelelnie. Az Rt. és a szolgáltató között nincs szolgáltatási szerződés, a szolgáltató bármikor megtagadhatja az előtisztított szennyvizek fogadását. A visszavont egyedi küszöbértéket nem a felperes, hanem annak jogelődje kapta, és a szolgáltató visszavonási kérelme idején a gyár területén a felperes jogelődje, a Ringa Rt. működött. A másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot megváltoztatta úgy, hogy a Kapuvári Hús Rt. által közcsatornára vezetett szennyvíz károsító anyagtartalma a 28/2004. (XII.25.) KvVM rendelet 4. sz. mellékletében meghatározott küszöbértékeket nem haladhatja meg. A másodfokú határozat megállapította továbbá, hogy az elsőfokú határozatban meghatározott jogszabályi küszöbérték teljesítésének időpontját (2003. január 1.) az elsőfokú hatóság jogszerűtlenül állapította meg. Figyelemmel arra, hogy a határozatból eredő jogok és kötelezettségek a határozat jogerőre emelkedésével keletkeznek, ezért annak időpontját megelőzően az elsőfokú hatóság kötelezettséget nem állapíthat meg a Rt. részére. A Megyei Bíróság az alperesi határozatokat hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasította. A közigazgatási határozatok jogszabálysértők az alábbi indokok miatt: – az elsőfokú hatóság a jogszabályban előírt határidőre nem tett eleget eljárás kötelezettségének; – nem a jogszabályi változásra tekintettel, hanem a szolgáltató kérelmére történt az egyedi küszöbértékek visszavonása; – a határozatok mérlegelési jogkörben születtek; – az időközben bekövetkezett jogszabályi változások nem adtak felhatalmazást a folyamatban lévő ügyben történő alkalmazásra. Az új eljárás során az ítélet értelmében a 2002. december 31-i időpontban fennálló tények és hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kell döntést hoznia az elsőfokú hatóságnak. A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét – az indokolási rész részbeni módosításával – hatályában fenntartotta. Az LB álláspontja szerint tévedett a megyei bíróság, amikor az alkalmazandó jogszabályokra vonatkozóan a 2002. december 31-i állapotot jelölte meg. A per tárgyát képező jogerős módosító határozatot a hatóság 2005. szeptember 30. napján hozta meg. Az LB szerint a bíróság a közigazgatási határozatot a meghozatala idején hatályban volt jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül. Így az új eljárásban ennek megfelelően a 220/2004. (VII.21.) Korm. rendelet 41.§-a alkalmazásával kell eljárnia az elsőfokú hatóságnak. 7