A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

9. szekció: A vízjog időszerű kérdései - dr. Jászberényi Éva, OKTVF: A vízügyi közigazgatási perek tapasztalatai

A bírósági gyakorlatot az idevágó eljárásjogi rendelkezések felülvizsgálatával célszerű volna olyan irányba továbbfejleszteni, hogy a bíróság a közigazgatási iratokban lefektetett tényállási elemek – esetleg szakértő bevonásával járó – ismételt tisztázása helyett azt vizsgálja, hogy a közigazgatási eljárás megfelel-e, illetőleg mennyiben felel meg a döntésre és annak kereteire vonatkozó anyagi és eljárásjogi követelményeknek, ideértve a helyes jogkövetkeztetéshez szükséges releváns tényállás megfelelő tisztázását is. Jóllehet a vízgazdálkodási ügyekben csak a vízkészletjárulékkal kapcsolatos határozat esetén van lehetőség a közigazgatási döntés megváltoztatására, a polgári perekkel összefüggő mondhatni beidegződés, valamint a közigazgatási per tárgyát érintő elvi bizonytalanság gyakran oda vezetett és vezet, hogy a bíróság szakértő bevonásával a tényállás olyan mértékű tisztázásába, vizsgálatába bocsátkozik, amely gyakorlatilag is szükségtelen, főleg az olyan ügyekben, ahol a határozat megváltoztatására nincs lehetőség. Önmagában ahhoz, hogy a döntés törvényessége megítélhető legyen, a szakkérdéseket tekintve elegendő annak tisztázása – és itt a szakértő sem zárható ki – hogy az adott ügyben milyen lényeges tényállási elemeket kellett a határozat meghozatalához feltétlenül tisztázni és ennek alapján a közigazgatási szerv jogkövetkeztetése mennyiben volt helyes és törvényes. Az előbbiekkel szemben előfordult, illetőleg folyamatban lévő ügyre is jellemző, hogy a bíróság részleteiben kívánja megítélni azt, hogy egy adott térség vízkészletének igénybevételére, egy adott gazdálkodó szervezet vízigényének kielégítésére a térségben a különböző egyéb vízhasználatokra, ezek egymásra hatására is figyelemmel mennyiben van lehetőség. Nyilvánvaló, hogy a bíróságnak az előbbi vagy hasonló esetekben – leegyszerűsítve - nem azt kell megállapítani, hogy mennyiben van, vagy nincs víz, hanem azt, hogy a vízügyi hatóság e tekintetben mennyiben tisztázta azokat a lényeges szakmai tényállási elemeket, amelyre az elutasító döntés alapozható, vagy a kérelemnek helyt adó határozat esetén az ellenérdekű ügyfél kérelme ezzel összefüggésben mennyiben megalapozott. Amennyiben akár szakértő bevonásával úgy ítéli meg, hogy a döntéshez szükséges tényállás kellően nem tisztázott, illetőleg arra figyelemmel megalapozott döntés nem hozható, úgy a határozat hatályon kívül helyezése és az eljáró hatóság új eljárásra utasítása lehet a közigazgatási per célját szolgáló helyes eljárás. Ellenkező esetben a per jelentős, akár egy éven túli elhúzódásával is számolni kell. Általános tapasztalat, hogy erre vonatkozó felperesi nyilatkozat és bizonyítási indítvány előterjesztésének hiányában a bíróság szakkérdéseket nem vizsgál, szakértőt nem rendel ki. Ha a fentiekkel szemben az indokolás a megváltoztatási jogkört érintő döntésre jellemző tényállási elemeket, következtetéseket is tartalmaz, úgy az ítélet összességében és burkoltan túllépi a kasszációs jogkör terjedelmét, miután annak indokolása a közigazgatási szervre szintén kötelező és így a megismételt eljárás – az ítélethez kötöttség folytán, illetve a bíróság által feltárt tényállást alapul véve - lényegében formális. A „quasi megváltoztatásra” példa volt egy estben, amikor a bíróság csupán a másodfokú közigazgatási döntés indokolási részének egy mondatát helyezte hatályon kívül, és az elsőfokú közigazgatási hatóság új eljárásban követendő iránymutatására vonatkozóan, e körben utasította új eljárásra az alperest. 2