A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
8. szekció: Vízügyi kommunikáció - Rétalji Igor, Insomnia Reklámügynökség: A Hanyi-Tiszasülyi árapasztó tározó kommunikációja
7 Az érintett települések polgármesterei által hangoztatottak ellenében a tényeket kell felsorakoztatni és világossá tenni: az infrastrukturális beruházások területén ki miért felel. Ez körülhatárolja a településvezetők mozgásterét is. Téves információk terjedése a médiában A média piaci keretek között működik. A különböző műsorok – ideértve a hírműsorokat is – egyetlen cél érdekében készülnek: a nézettség növelésére. A téves információ – amennyiben hírértékűnek ítélik a szerkesztők – gyors „hírkarriert” futhat be. A kérdés mindig az, milyen körben terjedt el a téves információ. Van ugyanis olyan helyzet, amikor a cáfolattal, vagy a tiltakozással mi magunk teremtünk széles nyilvánosságot a káros, vagy téves információnak. 2 Megoldás: haladéktalanul mérlegelni lépéseink következményeit a projekttel kapcsolatos információkat a konfliktuskezelési tervben előre fontossági sorrendbe állítani – súlyozni – és ennek megfelelően reagálni előre gondoskodni a súlyponti médiumoknál olyan újságíró-szövetségesről, aki jól ismeri a projektet, ezáltal segíthet kollégájának a helyes információk megszerzésében amennyiben a hamis/téves információ komoly kárt okozhat, haladéktalanul cáfolni kell, egyben ismertetni a valóságnak megfelelő adatokat a vízügyi szakembereknek komoly tekintélyük van, ezzel adott esetben élni kell: megkeressük az adott médiumot/újságírót és felhívjuk figyelmét a téves közlésre, felajánljuk egy interjú lehetőségét. Rendszerint elfogadják ezt a lépést és megjelentetik a helyes információkat a téves információk napvilágra kerülése úgy kerülhető el a leghatékonyabban, ha a fontos szerkesztőségek/újságírók folyamatosan kapnak részletes és releváns információkat 2 Jó példa erre az a 2000-es évek elején bekövetkezett eset, amikor egy külföldi kortárs képzőművész – egyébként sokszor sokkoló, meghökkentő tartalmú és vallási érzékenységet is sértő – kiállítása ellen közösen tiltakoztak az egyházak, illetve az akkori kormányzat egyik államtitkára. A tiltakozást felkapták a médiumok és az addig szinte teljes érdektelenségbe fúló kiállítást valósággal megostromolták az érdeklődők, s az utolsó két hétben több ezren tekintették meg a kiállítást, amelynek a megelőző hónapokban alig néhány tucatnyi látogatója volt csupán.
