A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
7. szekció: A VÍZ, MINT MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁS - Komlós Ferenc, nyugdíjas: Vízből hőt hőszivattyúval!
levegőjű területen él. A legsúlyosabb helyzet a városainkban alakult ki, ahol kevés a növényzet. (Kontra Jenő: Hévízhasznosítás, Műegyetemi Kiadó, 2004.) A magyarországi energiapolitika meghatározásában a „szennyező fizet” elv látszólag felbukkan, de az energiapolitikai programok, törvények és jogszabályok igen gyengén tükrözik vissza. A programok legfőbb elemét a különféle támogatások jelentik, amelyek leginkább állami költségvetésből, külföldi támogatásból esetleg segélyekből származnak, csak kismértékben támaszkodnak szennyezésre kivetett adó-, illetve díjbevételekre. A fejlett nyugati államokban a külső levegő minősége a városokban is sokat javult, mert korszerűbb fűtési rendszereket alkalmaznak. Be kell látnunk, hogy a környezetvédelmi és a műszaki-technikai fejlődés együttes hatására a füstölő kémények számát nem növelni, hanem csökkenteni szükséges. Kialakítható akár épületenként vagy pl. épülettömbönként a központi fűtés/hűtés, a távfűtés/távhűtés, ami jobb hatásfokot, kevesebb veszteséget jelent. Így nem kell lakásonként a számos gázkészülék és égéstermék-elvezetés, nincs szükség a környezetszennyező és drága kéményekre. Nincs szükség helyfoglaló, további árnövelő tüzelőanyag-tárolóra, nem kell gázvezeték, biztonságos, nincs szén- monoxid-mérgezési és robbanásveszély, különös tekintettel az ebből adódó balesetek minden évben növekvő számára, higiénikus stb. Gondoljunk a befektetői, az üzemeltetői és a nemzetgazdasági rövid- és hosszútávú előnyökre is. Már nemcsak a szakemberek előtt ismeretes, hogy a fosszilis tüzelőanyagokhoz kapcsolódó kémények károsítják a környezetet. Lehetőség szerint minél kevesebb égéstermék-elvezetőt kell építeni, sőt, minél nagyobb egységnek legyen egy égéstermék-elvezetője. Az energia átalakítását tehát a lehető legjobb hatásfokkal, a legkisebb veszteséggel szükséges megoldani. Életvédelmi szempontból is csökkentenünk kell a kémények számát. A távhőszolgáltatás olyan közüzemi szolgáltatás, ahol monopolhelyzetben van a szolgáltató, ezért védenünk kell a fogyasztót. A kiépített rendszer elavult, gondot jelent, hogy a hőmennyiségmérés helye és a végfelhasználás helye nem azonos. Napjainkban az egyedi, lakásonként való hiteles hőmennyiségmérés megvalósítható, és ezt a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény is rögzíti. A fűtés elszámolása lakásonként is történhet. A „Heller László terv, egy munkahelyteremtő kezdeményezés” című programjavaslat lényeges eleme, hogy a földgáztüzelésű kazánokat, vízmelegítőket, különösen a villanybojlereket, továbbá az ún. „energiafaló légkondikat” minél előbb váltsák fel a tömegigényeket kielégítő, különböző kivitelű és üzemmódú hőszivattyús rendszerek. A földhős (másnéven geotermikus) hőszivattyús rendszerek elterjesztését tartom a legcélszerűbbnek. De az adott területen, térségben bármelyik meglévő megújuló energiahordozó hasznosításának lehetőségét meg kell vizsgálni, és el kell bírálni az ott lévő körülmények figyelembevételével. Megfelelő közgazdasági feltételek kialakításával ezen energiaforrások előnyösen hasznosíthatók az ott élő emberek javára. A környezeti megfontolásokat csak az energiamegtakarítás és az energiahatékonyság mértékéig veszik figyelembe. Ezek környezeti szempontból ugyan fontos tényezők, de az energiafogyasztás abszolút szintjének problémája és az energiaforrások kérdése egyaránt figyelmen kívül marad. Mint említettem, a magyar energiapolitika nem helyez kellő súlyt a decentralizált energiatermelésnek ill. -felhasználásnak, valamint a megújuló energiaforrások kiterjedt használatának. Fontos feladat a helyi szinten felmerülő energiaügyekre való nagyobb összpontosítás, az energiarendszer decentralizálásának előmozdítása. Ha pl. egy felelős önkormányzat arra törekszik, hogy energiafelhasználásához a megújuló energiaforrásainak részarányát emelje, a földgáz ára állami támogatásának következtében ez az elképzelése a környezetbarát megoldások tervbevételével ma jóval többe kerülne. Az energiahatékonyság befolyásolására az államnak jelentős jogi, szabályozási eszközei vannak. A hatékonyság javításának ösztönzése tisztán piacpolitikai eszköz, a rászorulók támogatása pedig 6
