A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
7. szekció: A VÍZ, MINT MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁS - Blaskovics Gyula, KO-HANZA Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.: Duna – kór, a természetvédelem csődje
kinyerésével a folyó teljes hosszán stabilizálódnak a mederállapotok, az ősi természetes állapotban működő felső-, középső-, alsó szakaszokat jellemző mederváltozások leállnak. A folyóikat belépcsőző országok vállalták a természet ősi rendjébe való beavatkozással járó változást. Döntéshozataluk többre becsülte a beavatkozásukból származó gazdasági előnyöket a természeti folyamatok megváltozásával szemben. A független Magyarországnak elvileg szíve-joga ezzel ellentétes álláspontra helyezkednie, a gazdasági előnyök elmaradását vállalva az ősi természeti állapotok fenntartását, megőrzését előnyben részesíteni. De van-e erre lehetősége, eszközrendszere? A válasz erre egyértelmű: nincs. Nincs, mert politikai akarattal, hatalmi szóval a fizikai folyamatokat, az energiamegmaradás törvényének működését megakadályozni nem lehet. Hiába nem épített Magyarország a Dunán és a Dráván vízerőműveket, a külországokban ötven éve intenzíven folytatott lépcsőzések alvízi következménye az ötven éve észlelt medermélyülésben jól tetten érhető. Ha hatalmi szóval, elhatározással nem lehet, - mert nem lehet, - van-e módszer a hazánkba belépő folyók fölös energiatartalmának elemésztésére, lehet-e fizikai beavatkozással ellensúlyozni következményeit? Egyértelmű erre a kérdésre is a válasz: nincs, gyakorlatilag kivitelezhető megoldást erre még nem találtak. A Duna osztrák szakaszának legalsó vízerőművét Fraudanau-nál (Bécs külvárosa) 1997-ben helyezték üzembe. Ennek az eredeti tervek szerint 30 km-rel lejebb, Hainburgnál kellett volna megépülnie, de az ottani, kiemelten értékes természeti területek oltalmára hivatkozással a zöldmozgalmak ezt megakadályozták. Így került Hainburg környéke a Feudanau-i vízerőmű alvizére és szenvedte el a rohamos medermélyülés következményeként a kiszáradást. E folyamat megállítására elvileg lehetséges lenne a meder burkolása, történt is erre próbálkozás. Az osztrák szervek az üzembehelyezést követő években évente 300 000 tonna, azaz 170 000 m3 durva kavicsanyagot juttattak Freudanau alatt a Duna medrébe, meggátolandó annak túlzott kimélyülését. Ennek a hatalmas kavicsmennyiségnek az lett volna a tervezett feladata, hogy 20 cm-es vastagságú összefüggő állékony kérget hozzon létre a Duna Bécs - Dévény között szakaszának meder felszínén. Az állékonyságot máris megkérdőjelezi, hogy az 1997-98. évi részletes hordalékmérések szerint a betöltött kavics egy része már Pozsonyig eljutott. A dunacsúnyi duzzasztó belépése feltehetőleg fékezte a folyamatot. A szigetközi Ős-Duna medret a hainburgi jellegű elfajulástól megmenti a Bősi Vízerőmű mindaddig, amíg a magyar követelések (50% vizet vissza az ősmederbe) meg nem valósulnak. A szigetköz kiszáradásának megelőzésére ez csak átmeneti megoldás lenne. A Dunacsúnynál hordalékterhétől megszabadult folyóvíz néhány év alatt katasztrofális mértékű medersüllyesztést produkálhatna. A bősi üzemvízcsatorna visszacsatlakozás alatt, Szappal szemben azonban a hordalékszállítás terhétől megszabadult, tiszta víz többszázezer m3 homokos kavicsanyagot mosott el a jobb partról 1992 és 1994 között. A Duna hatalmas zátonyokat alkotott ezekből az anyagokból, amiket lassan mozgat lefelé és a kimosott mederanyag 1997 végére már teljesen elhagyta Szap környékét és hosszan elnyúlva egészen Gönyű alá jutott. A Szap-környéki meanderezés jelenségei (sodorvonalnak a domború bal part felé tolódása, a homorú jobb part csavaráramlás segítette épülése) megszűntek, rohamos medermélyülés figyelhető meg. Értékei Szaptól Komáromig számos helyen méteres nagyságrendűek, de előfordul 5 m-t meghaladó mélyülése is. (Dr. Rákóczi László közlése Vízügyi Közlemények 2000. évi LXXXII. évf. 2. füzet) A Duna belépcsőzése forrásvidéktől torkolatig - a magyarországi szakasz kivételével - gyakorlatilag már megvalósult. A felettünk lévő szakasz mederállapotai stabilizálódtak, ott 5
