A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
7. szekció: A VÍZ, MINT MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁS - Ágoston Bence , Dr. Kozák Péter, Dr. Török József, ATIKÖVIZIG: A termálenergia hasznosítási lehetőségei a Dél-alföldi Régió területén
= HU pt 2.3 Délkelet-Alföld: a víztest Békés megye nagy részét érinti, de D-en átnyúlik Csongrád megyébe, É-on pedig Hajdú-Biharba, = a régiót minimális mértékben érinti a pt 2.2 Észak-Alföld termálvíztest,- termálkarsztos víztestek: = HU kt 1.9 Dél-baranya, Bácska: a régiót minimális mértékben érinti, a feltártság gyenge, egyelőre nem hasznosítják, = Hu kt 2.4 Alföldi: a nagy mélységű karbonátos medencealjzatot csak néhány helyen tárták fel, nagy nyomású, nagy oldott anyagtartalmú hévizét energetikai célra lehetséges a távlatban hasznosítani. A porózus üledékekben lévő termálvíztestek vastagsága az alsó-felső pannon határig a régióban 0-2000 m között változik, s ennek harmadát-felét homok-homokkő rétegek teszik ki, amelyek effektív porozitását 0,1-nek becsülve is 100 m körüli vízoszlopban fejezhetjük ki a tárolt hévízkészletet, ennek azonban csak töredéke termelhető ki. A régió hévíztárolóiban uralkodó nyomásviszonyokat természetes állapotban azok a nagy áramlási rendszerek határozzák meg, amelyek elsősorban a hévízadó rétegekkel hidraulikai egységet képező hidegvizes összletekre jellemzők. A potenciál különbségek a Duna-Tisza közi Hátság és a Dél-tiszai süllyedék között egyértelműen jelzik a Ny-ról K-felé történő természetes áramlást. A számítások szerint az áramló vízmennyiség a hideg, ivóvízadó rendszerben 0,5 millió m3/d körüli, a hévizes zónákban az előbbinél egy nagyságrenddel kisebb. Magasabb - 90-100 m B.f. - piezometrikus szintek jellemzik a Maros hordalékkúp országhatárhoz közeli területeit: itt a leáramlás zónája romániai részeken található. Az áramló vízmennyiség a Duna-Tisza közi rendszerhez képest nagyságrenddel kisebb. A hideg, ivóvízadó rétegek jelentős igénybevétele miatt a régióban e rétegekben 5-10 m körüli nyomáscsökkenés következett be, ez az alattuk elhelyezkedő hévizes rétegek nyomásszintjére is kihatással volt. A depresszió általában 10-20 m, de az egymáshoz közel, azonos összletre telepített kutak körzetében meghaladhatja az 50 m-t is. A hévízkutak termelési adataiban sok a bizonytalanság, főleg a részletekre vonatkozóan. A régiót alapvetően érintő két termálvíztestből kitermelt vízmennyiség és a hasznosíthatónak ítélt további szabad vízkészlet (millió m3/év-ben) az alábbiakban foglalható össze: pt 2.1 pt 2.3 hévízkészlet 19,0 4,0 kitermelt vízkészlet VKI alapján 5,0 3,2 kitermelt vízkészlet módosítva 17,0 3,0 szabad készlet 2,0 1,0 (A most becsülhető szabad készletek módosulhatnak, ehhez azonban a teljes felszín alatti vízrendszer pontosabb ismeretére van szükség). A régió hévízkészletei kémiai szempontból alapvetően az alkáli hidrogénkarbonátos típusba sorolhatók. Az oldott sók és a fő alkotók koncentrációját tekintve a terület hévizeit az alábbiak szerint jellemezhetjük:- az oldott sótartalom általában 1-3 g/l a régióban, de előfordulnak 5 g/l-t meghaladó értékek is, elsősorban az alsó-felső pannon határhoz közel eső vagy az alatti mélységekben (pl. Kecskeméten, Kalocsán, Kiskörösön, Békéscsabán),- a kationok közül a nátrium koncentráció a felső pannon felső részén 4-500 mg/l körüli, az alsó részén 500-2000 mg/l. Ez utóbbi zónában a magasabb értékek az ÉNy- i, valamint a DK-i területeken találhatók, ahol az alsó-felső pannon határ magasabb helyzetben van. A Dél-tiszai süllyedék területén kisebbek a koncentrációk, 4
