A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)

1. szekció: VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS - Molnár Gábor, FETIKÖVIZIG: Digitális térmodellek alkalmazása a folyószabályozásban és hajóút kitűzésben

A korábbi évtizedekben kötél melletti szelvényezéssel szondir rúddal keresztszelvényeket határoztak meg és készítettek segítségével mélységvonalas mederrajzokat. (2. kép)

Napjainkban a korábban használatos teodolitokat mérőállomások és GPS vevők, a szondirköteleket, szondirrudat pedig a mélységmérők váltották fel.

A mélység mérőknek ma számos fajtája terjedt el az ultrahangostól a meder szkennelő változatig.

A mélységmérési módszerek fejlődésében hat jól elkülöníthető korszakot különböztethetünk meg:- Közvetlen mélységmérés (szondás mélység pontmérés): Az ókortól századunk első negyedéig a kenderkötélre függesztett súllyal végzett fonalas, vagy nagyobb vízmélység esetén (a XIX. sz. második felétől) az acélhuzallal (zongorahúrral) végzett huzalos mélységmérés sok időt és fáradságos munkát igénylő módszerével elszórt, pontszerű mélységadatokat nyertek.- Akusztikus mélység pontmérés: A német Alexander Behm által 1919-ben készített első akusztikus-reflexiós mélységmérő, az „Echolot”, bár még mindig pontszerű adatokat szolgáltatott, lényegesen meggyorsította a mélységadatgyűjtést.- Folyamatosan regisztrált akusztikus mélység szelvénymérés: a mélységadatokat folyamatosan regisztráló visszhangos szelvénymérő szondázó berendezések (echográfok) a

II. világháborút követően, az 1940-es évek második felében terjedtek el széles körben.- Precíziós szelvény mérés: Az 1953—1954-ben kifejlesztett precíziós mélységmérő és regisztráló berendezés alkalmazása a mérési pontosság további növelését eredményezte, kifejlesztése óta vált lehetővé a domborzat finomabb részleteinek tanulmányozása.- Területi, sávfelmérés: Az 1960-as évek elejétől megjelenő, fokozatosan továbbfejlesztett „Side Scan Sonar”-ok már a területi felmérés kezdeteit jelölik a mederfenék domborzat megismerésének történetében. Ez a fejlődés az Amerikában kifejlesztett Sea-Beam rendszer 1970-es évek eleji kifejlesztésével érte el a csúcsot, amely 12 000 m-es vízmélységig használható. A felmért terület sávszélessége a vízmélység mintegy 80%-a, amely a kibocsátott mérősugarak nyílásszögével áll összefüggésben. A fedélzeti számítógép lehetővé teszi a mért értékek egyidejű térképi megjelenítését (3. kép), az adatokat ugyanakkor mágnesszalagon is rögzítik.- A távérzékeléses teljes területi felmérés: Az 1980-as évek elejétől a szakirodalomban megjelenő, a Seasat mérési eredményeit elemző tanulmányok a fenékdomborzat térképezése új korszakának beköszöntét jelzik. Az 1978-ban felbocsátott szatellit sérülése miatt mindössze 60—70 nap mérési eredményeit továbbította a Seasat-et, de 1985-ben a Geosat követte, amelynek küldetése olyan jól sikerült hogy az első 18 hónap adatait katonai szempontok miatt titkossá nyilvánították. 1986 októberétől polgári, tudományos célra is használhatóvá vált. Ma már Navstar, Glonass, és rövidesen a Galileo műholdas helymeghatározó rendszerek használatával történik a polgári mélységmérés.

4