A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
1. szekció: VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS - Molnár Gábor, FETIKÖVIZIG: Digitális térmodellek alkalmazása a folyószabályozásban és hajóút kitűzésben
3. kép. Ultrahangos mélységmérő mért adatainak megjelenítése A földrajzihely-meghatározás „modern” időszaka a XVII. sz.-ban a kronométer és a sextáns alkalmazásával kezdődött. Ezt századunk 40-es éveitől a rádió navigációs rendszerek (pl. LORAN, DECCA, OMEGA, rádiós iránymérő rendszerek) váltották föl mely műholdas globális helymeghatározó rendszer előzményeinek tekinthető. A mérést végző rádióadóktól mért távolságának függvényében a helymeghatározás hibája 10—100 m nagyságrendűre csökkent. műholdas TRANSIT rendszer. Az OMEGA rendszert az amerikai haditengerészet navigációjának támogatására hozták létre a 70-es évek elején. Teljes kiépítésben a rendszer nyolc földi állomással működött. A rendszer a felhasználó helyzetét a hiperbolikus navigációs elv alapján mérte. A távolságok különbségét a különböző adóállomásokról beérkező jelek fázisai közötti különbségek mérésével határozta meg. A rendszer kb. 3,6-7,2 km pontosságra volt képes. Szolgáltatásait a Föld bármely pontján igénybe lehetett venni. A LORAN-C rendszert tengeri és légi navigáció céljára építették ki. Működése az 50-es évek elején indult meg elsősorban a tengerpart menti navigáció támogatására. A rendszer szolgáltatásai, az azonos felépítésű orosz CSAJKA rendszerrel együtt, a Föld felszínének jelentős részén, Európában és Amerikában voltak elérhetők. A rendszer egyes alrendszerei (láncai) egy úgynevezett mester és 2-5 másodlagos adóállomásból épültek fel. Az időkülönbség mérésén alapuló helymeghatározás pontossága tipikusan 500 méter volt, és a rendszer képes volt a felhasználó mozgási sebességének meghatározására is. Mivel a LORAN-C rendszer egyes adóállomásain igen pontos órákat helyeztek el, a rendszer arra is alkalmas volt, hogy a pontos időre vonatkozó információkat eljuttassa a felhasználókhoz. A rádiós iránymérő rendszerek: a helymeghatározást iránymérés alapján végzik. A rádiós iránymérés alapelve a II. világháború óta jól ismert, az adók irányát az irányított antennával felszerelt vevő az antenna elforgatásával (vagy az antenna iránykarakterisztikájának elforgatásával) képes meghatározni. A rendszer elsősorban a hajók part menti navigációját támogatja, az egyes adók úgy funkcionálnak, mint a világítótornyok, amelyek az ókortól kezdve segítették a hajók part menti irányítását. A rádiós iránymérő rendszerek igen népszerűek, ma is körülbelül 200 adóállomás működik az USA partvidékén, hatótávolságuk eléri a 360 kilométert. A TRANSIT rendszer, a nagy pontosságú műholdas globális helymeghatározó rendszer első változata 1967-ben kezdte meg nyilvános szolgáltatásait. Eredetileg a tengeralattjárókról indítható ballisztikus rakéták irányítása céljából fejlesztették ki, de később elsősorban navigációs és geodéziai célokat szolgált. A rendszer összesen hat, 1100 km magasságban 5
