A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
3. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Szalai József, Molnár Martina, VITUKI Kht., Kovács József, ELTE TTK, Kovácsné Székely Ilona, BGF, KVIFK, Lázár Márta, Osaka University: A talajvízszint tér- és időbeli alakulása a Duna-Tisza közén a XX. század közepétől napjainkig, kilátások
4.2. Talajvízszint-észlelések adatai A Duna-Tisza köze talajvízjárásának elemzéséhez a területileg illetékes Vízügyi Igazgatóságok kezelésében lévő talajvízszint-észlelő hálózat több mint négyszáz kútjának időben változatos hosszúságú és minőségű mérési adatsora állt rendelkezésre. A kutak kisebb részében már az 1930-as évektől kezdve végeztek méréseket, a többségükben azonban az 1950-es, 1960-as, sőt az 1970-es években kezdték az észlelést. Ez utóbbiak közül több a Duna-Tisza köze délnyugati részén, az Észak-bácskai lösztábla területén helyezkedik el. Ennek következtében a további vizsgálatokba bevont észlelőkutak területi elhelyezkedését szemléltető 8. ábrán egyes körzetek látszólag kimaradtak a feldolgozásokból és értékelésekből. Az adatállomány olyan kutak mérési adatait is tartalmazza, amelyekben az észlelést időközben - különféle okok miatt - nem folytatták. Ennek oka lehet például, hogy a kút környezetében a talajvíz annyira lesüllyedt, hogy elérte a szűrőzött szakasz alsó síkját, azaz a kút „kiszáradt”, rendszeres mérések végzésére alkalmatlanná vált. Ezeken a térszíneken több kút utódállomás nélkül szűnt meg, mert nem létesítettek helyette másikat. (VITUKI (2006.), Szalai J.-Nagy Gy., (2007)) A további vizsgálatok szempontjából kedvezőtlen, hogy számos kút adatsorát kisebb- nagyobb hosszúságú adathiányok szakítják meg. Rövid idejű esetleg pár napos adathiány nem akadályozta meg az éves átlagok számítását. Sok esetben azonban több hónapos, sőt éves hosszúságú adathiányok is előfordultak. Ezeket az adatsorokat nélkülözni kellett a további vizsgálatok során. Az adatelőkészítés több mint 440, időbeni igen változó hosszúságú és minőségű vízszint- idősorra terjedt ki. A számítástechnikai megoldások mellett jelentős szerepet kapott a vizuális megjelenítés is. Ez az adatleválogatás, adatszűrés mellett a hidrográfok (menetgörbék) elkészítését j elentette. Minden egyes kút adatsorából ki kellett szűrni az egyértelműen hibás vagy hiányos adatokat (nyilvánvaló elírások, számjegyek elcsúszása a számítógépes adatbevitel során stb.). Az adatsorokban a legjellemzőbb mérési hiány a II. világháború alatt, és az azt követő időszakban jelentkezett. Egyes hidrográfokat módosítani kellett, mert a törzsadatváltozásokat - pl. a csőkiállás megváltoztatását - nem vezették megfelelően figyelembe, vagy nem számolták át a változtatás előtti adatokat az új tengerszint feletti magasságra stb. Ilyen esetekben a törzskönyvi bejegyzésekre lehetett támaszkodni. Az utóbbi években, mindössze néhány éve létesített állomásokat - amelyek nem utódállomások - a további vizsgálatokból szintén ki kellett zárni, mert az adatsoruk nagyon rövid volt. Ha az utódállomás adatai, földtani környezete, menetgörbéje összeegyeztethetőnek bizonyult az előd hidrográfjával, úgy a továbbiakban az előd- és utódállomás adatait egymáshoz illesztve, idősoruk az utódállomás törzsszámával jelölve került felhasználásra. A későbbiek során mellőzni kellett az egyértelműen mesterséges hatások (pl. öntözés, víztározó hatása) által befolyásolt kutakat is, hiszen nem mutatnak reális képet a természetes hidrológiai és hidrogeológiai viszonyokról. Az adatelőkészítés során nem jelentett külön megoldandó feladatot, ezért csak megemlítjük, hogy az észlelési gyakoriságban is jelentős változás következett be az elmúlt - 12 -
