A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
3. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Vári Dezső, FETIKÖVIZIG: A Beregi belvízrendszer fejlesztési koncepciója vízháztartási szemléletű vízrendezési megoldások alkalmazásával
Ezekből kitűnik, hogy a belvízrendszer teljes területén fokozott a veszélyeztetettség mértéke. A belvízrendszer az ország belvíztől leginkább veszélyeztetett négy belvízrendszere közé tartozik. A belvíz-veszélyeztetettség alakulását legáltalánosabban a belvíz borította területeknek a belvízrendszer teljes területéhez viszonyított százalékos aránya jellemzi. A 1940-es belvíztől eltekintve a legnagyobb belvízelöntés 1967-ben, illetve 1999-ben volt. Jelenleg mértékadónak az 1999 évi tavaszi 16000 hektárt tekintjük. Belvízelöntések azokban az években is vannak, amikor nincs belvízvédekezés, és a belvízszintek vagy belvízelöntések nem érték el a készültség elrendeléséhez szükséges értéket. Ezekről az évekről nem állnak adatok rendelkezésre, azokat csak becsülni tudjuk. A Beregi belvízrendszer belvízelöntéseinek területi kiterjedését a terület sajátos "domborzati" viszonyai miatt igen nehéz megállapítani. A terület szinte teljesen sík, összefüggő nagy elöntések csak a nagy belvizeknél vannak. A kisebb - és még a közepes belvizeknél is - az elöntéseket a mikrodombozatok közötti sok - a belvíz nagyságától függő számú - kis belvízfoltok együttese adja. A belvízrendszer területén a maximális elöntés mértéke 16 000 ezer hektárt tett ki, amely az összfelület 48%-a. Az átlagosan tíz évenkénti belvízelöntés nagysága mintegy 10 000 ha. Az évenként rendszeresen víz alatt lévő terület 2000 ha. A túlnedvesedett, kétfázisú talajállapotú - tehát a mezőgazdaság szempontjából szintén művelhetetlen - területek jelentősen meghaladhatják a belvízzel borított területek nagyságát. Minél kisebb az elöntés, annál nagyobb ez az arány. A túlnedvesedett területekre vonatkozóan konkrét felmérések nem készültek. A belvízjárta területek jelentős része rét-legelő, illetve szántó. Ezek becsült adatok. A művelési ág szerinti felmérés pontosságát nagymértékben befolyásolják a következők: • az 1970-es, 80-as években a gazdasági szabályozórendszer hatására sok belvízveszélyes, főleg rét-legelő terület jelentős részét feltörték és átminősítették szántóvá, • a rendszerváltozás, a tulajdoni-használói viszonyok megváltozása után - de sok esetben már előtte is - a feltört részeken visszaállt a korábbi rend és művelési ág, a visszaminősítés azonban nem történt meg, • a becslés a tényleges - és nem a földhivatali nyilvántartási - állapotra vonatkozik. 2.3. beregi belvízvédelmi öblözet ökológiai jellemzése A terület globális földrajzi elhelyezkedése következtében az éghajlat - akárcsak a Kárpát-medence többi részén is - mérsékelt szárazföldi, atlanti és mediterrán hatásokkal. Nagyobb felszíni kiemelkedések nincsenek, emiatt az éghajlat nem olyan változatos, mint a hegyvidékeken. Síkvidékekre jellemző, területileg viszonylag egyenletes eloszlású éghajlati viszonyok uralkodnak. Nagy a napi és évi hőmérsékletingadozás és gyakoriak a nyári aszályok. Az összes sugárzás átlagos évi összege 105 Kcal/cm2, amiből 76% a nyári félévre, 24% a téli félévre esik. Uralkodó szele az északi. Ez azzal van összefüggésben, hogy az Erdős-Kárpátok viszonylag alacsonyabb hágóin áthaladó légáramlás a Tisza felé nyíló völgyeken lefutva itt még, mint északi szél jelenik meg, később azután a Tiszántúlon északkeletivé terelődik a tiszántúli szélcsatorna hatására. Az átlagos évi felhőzet 50-55% között változik, tehát a térség viszonylag csekélyebb borultsági területe. A felhőzet kelet felé észrevehetően növekszik, a közeli Északkeleti-Kárpátok hatására. A nyári félévben lényegesen kedvezőtlenebb napfényellátottsága, mint az Alföld többi tájain 6
