A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
3. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Vári Dezső, FETIKÖVIZIG: A Beregi belvízrendszer fejlesztési koncepciója vízháztartási szemléletű vízrendezési megoldások alkalmazásával
haladók egy részének nincs külön helyrajzi száma, így azok állami tulajdonban (és a Közútkezelő KHT kezelésében) vannak. Az önkormányzati tulajdonú csatornáknál sok esetben a társulat kezelői joga nincs bejegyezve. A társulati csatornarendszer átlagos teljesítő képessége 30-40% közötti, de a kaszálások elmaradása miatt csak 10-20%-ra becsülhető. Ez azt jelenti, hogy a belvizek a mértékadó vízszintet jóval meghaladó szinteken vonulnak le a csatornákban, jelentős károkat okozva. Üzemi vízrendezési célt szolgáló létesítmények Az "üzemi csatorna" mint fogalom eltér a korábbi értelmezéstől. Korábban az "üzemi" megnevezés a kezelő-tulajdonos mezőgazdálkodási üzemet jelentette. A mezőgazdasági üzemek megszűntével a csatornák átkerültek (illetve átkerülnek) önkormányzati, állami, illetve kis részben magántulajdonba, és mezőgazdasági üzemi-vízrendezési célokat szolgálnak. E csatornák kizárólag külterületen helyezkednek el. A földkönyvek sok helyütt még a régi állapotokat tükrözik, nem pedig a mai helyzetnek megfelelő valóságot. A belvízrendszerben az 1980-as évekből származó adatok szerint 192,4 km üzemi-magán csatorna volt. Az üzemi-magán kezelésű létesítmények kiépítettsége 85 l/s km2. A 2000-2001- ben megindult és, mára be is fejeződött üzemi célú vízrendezési művek felújítása programjában a pályázatok alapján a belvízrendszerben 316 km üzemi jellegű csatorna rekonstrukciója szerepelt. Ez az érték tartalmazza mind az üzemi vízrendezési célú, mind a magán-állami-osztatlan közös- és önkormányzati tulajdonú csatornákat egyaránt. Az állami tulajdonú csatornák ez esetben a volt állami gazdaságok kezelésében levő csatornákat jelentik. Ez az érték megbízhatónak mondható. A felújítási munkák elvégzése óta a kaszálást és a cserjeirtást nem végzik a tulajdonosok, így a teljesítőképesség mára drasztikusan lecsökkent. Önkormányzati kezelésű létesítmények E kategóriába - figyelembe véve az előző fejezetben ismertetetteket - a belterületen levő csatornákat soroljuk be. Az önkormányzati kezelésben lévő belterületi vízelvezető rendszerek jelentős részéről nyilvántartott megbízható adatok nem állnak rendelkezésre. Így van ez annak ellenére, hogy a belvízrendszer települései, ha különböző mértékben is, de mind belvíz-veszélyeztetettek. A belterületi vízelvezető rendszerek teljesítőképessége úgyszintén nem ismert. Általában a települések központi részein van vízelvezető rendszer, így csak a települések egy részéről vezetik el a vizeket. Nem megoldott a kertek és a mélyebb fekvésű területek mentesítése. Rontja a belterületek vízviszonyait az is, hogy a szennyvíz csatornázottság szintje nagyon alacsony. Így az egyedi szennyvízszikkasztás nem csak környezetvédelmi problémákat vet fel, hanem emeli a belterületi talajvizek szintjét, és ezáltal növeli a belvízi veszélyeztetettséget. A belvíz-veszélyeztetettség általános jellemzése Síkvidéki vízgyűjtők belvíz-veszélyeztetettségének mértékét a hidrometeorológiai, természetföldrajzi sajátosságokon kívül a belvízelvezető rendszer kiépítettsége, valamint a létesítmények állapota, üzemképessége és az üzemeltetés színvonala együttesen határozzák meg. 5
