A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
3. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Somogyi Csaba, Takács Ilona, FETIKÖVIZIG: Érpatak (VIII. sz.) főfolyás múltja, jelene, jövője
alsóbb medencék felé. Ezáltal a nyíri vizek egyik medencéből a másikba folytak, majd rázúdultak a Rétközre. A Nyírségi vizek szabályozása Az immár mesterséges beavatkozással lezúduló nyírvizek megnehezítették a Rétköz helyzetét, ezért az 1846-ban megalakult Felsőszabolcsi Ármentesítő Társulat 1856-ban kezdeményezte az érdekeltek összehívását olyan célból, hogy a Nyírségből érkező vizek összegyűjtésére létesítsenek egy főcsatornát. Bár a nyírségi gazdák nem támogatták a főcsatorna létesítését, az 1860-as években a kormány is foglalkozott a kérdéssel. Megtervezték a Berkesztől - Gáváig húzódó medret és elkezdték a kivitelezést. Ezzel megindult a Nyírség mérnöki szabályozása. Az 1863. évi aszály idején a munka félbemaradt, de a 70-es évek csapadékossága továbbfolytatásra kényszerítette az érdekelteket. Ilyen előzmények után alakult meg 1879. március 12-én, a Nyírvíz Szabályozó Társulat, elkészült a Nyírség szabályozásának terve, melyet a Közlekedési Minisztérium felülvizsgált és jóváhagyott. A terv tartalmazza a völgyeken végighúzódó főfolyásokat - köztük az Érpatak (VIII. sz.) főfolyást -, a mellékvölgyekből, öblökből, laposokból a főfolyásig vezető csatornákat és a főfolyások vizét összegyűjtő Lónyay főcsatornát, amely Vencsellőnél nyíltan torkollik a Tiszába. A mai Lónyay főcsatorna 1882-ben készült el, majd 3 évre rá a főfolyások összesen 750 km hosszban. A Nyírség csatornahálózatának építése egészen 1939-ig tartott. A szabályozás eredményeképpen a Lónyay főcsatornába délről hat nagyobb (III., IV., VI., VII., VIII., IX. sz. főfolyások) és több kisebb csatorna torkollik Az 1962-1980. közötti időszakban a nyírségi főfolyásokon összesen 7 állandó tározó épült meg, melyek elsődleges feladatukon, a belvízvisszatartáson kívül öntözővíz szolgáltatásra, haltenyésztésre, üdülőterületek kialakítására adtak lehetőséget. Eredeti funkciójának megfelelően ma csupán 6 tározó üzemel. 3. Helyzetértékelés, probléma feltárása, javasolt rendezési módszerek 3.1. Helyzetértékelés Az Érpatak (VIII. sz.) főfolyás a belvízrendszer egyik legfontosabb belvízcsatornája, melynek hossza 49260 m, vízgyűjtő területe 342 km2. Befogadója a Lónyay főcsatorna 20+720 km szelvénye. A belvízcsatorna üzemképessége kulcsfontosságú, mivel Nyíregyháza Megyei Jogú Város belterületét 6 km hosszan szeli át, ezért a város csapadékvizének és tisztított szennyvizeinek befogadója. A főfolyáson két, állandó tározó is található:- Oláhréti tározó (térfogata: 783.000 m3, területe: 63 ha),- Nagyréti tározó (térfogata: 3.570.000 m3, területe: 193 ha). A tározók jelentős belvíztározási-, kulturális-, valamint gazdasági jelentőséggel bírnak. A főfolyás vízgyűjtő területén élő lakosság régebben is, jelenleg pedig még nagyobb mértékben intenzív mezőgazdasági tevékenységet folytat - igen jelentős rész képvisel a zöldségtermesztés -, a bevételeinek, megélhetésének egyik jelentős forrása a mezőgazdaságból származó jövedelem. Az éghajlatváltozással kapcsolatos prognózisok alapján valószínűsíthető a mezőgazdasági termékek, az élelmiszerek tartós áremelkedése, melyek a mezőgazdasági termelés jelentőségét növelik. Emiatt a termelés biztonsága felértékelődik, egyre fontosabb és jelentősebb lesz. E biztonság egyik meghatározó része a belvízi biztonság, melynek megteremtése a térségben elsősorban a FETI-KÖVIZIG feladata. 3
