A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
3. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Somogyi Csaba, Takács Ilona, FETIKÖVIZIG: Érpatak (VIII. sz.) főfolyás múltja, jelene, jövője
> Talajadottságok A felszíni vizekben szegény talaj középkötött, homokos részekben laza szerkezetű,jórészt savanyú futóhomok feltalajú, nagy mélységben homok altalajú. A buckákon túlnyomó részben gyengén kilúgozott, kovárványos barna erdőtalajokat, kisebb mértékben futóhomok található. A laposabb területek kissé iszapos, agyagos réti homoktalajok. > Belvíz veszélyeztetettség A belvízi veszélyeztetettség eredmények szerint megállapítható, hogy a belvíz- veszélyeztetettségi index BV<12, tehát nem sorolható az erősen veszélyeztetett területekhez. A terület túlnyomó részben belvízzel mérsékelten veszélyeztetett. > Csapadék Az Érpatak (VIII. sz.) főfolyás vízgyűjtőjén a sokévi területi átlagcsapadék 558 mm. Rendkívül csapadékos az 1966-os év 849 mm területi átlaggal (a maximumot, 924 mm-t Nyíregyházán mérték), legszárazabb az 1962-es év 336 mm területi átlag csapadékkal (a minimumot, 309 mm-t Újfehértón mértek). > Talajvíz Az átlagos talajvízszint - 3,55 m; melyet a vízgyűjtőn található 11 db talajvíz figyelő kút sokévi átlagos vízszintjeinek átlaga. Nyíregyházán a talajvízszint alakulása 1953-2005 között időszakban a talajvíz figyelő kút adatai szerint: átlag: 428 cm maximális: 200/1967 minimális: 599/1995 2. A Lónyay rendszer és azon belül az Érpatak (VIII. sz.) főfolyás kiépítéének és az azt követő jelentősebb fejlesztéseinek története A XIX. század közepéig a Nyírség nagyobb része lefolyástalan volt. Csapadékosabb időben, a homokdombok közti mélyedésekben összegyűlt víz hasznavehetetlenné tette a művelt területek nagy részét. Imre János a Nyírvíz Szabályozó Társulat története című, 1929-ben kiadott könyvében így fogalmaz: "Széles övezetben elázagoltatták, művelhetetlenné változtatták a környező magasabb birtokrészeket. Akadályozták a szabadközlekedést. Kedvezőtlenné tették az egész vidék közegészségügyi állapotát. Pedig a talaj termőképessége szempontjából a társulati ártér a Nyírség legértékesebb része." Ez a cseppet sem elhanyagolható tény vetette fel a gondolatot a terület birtokosainak körében, hogy a hasznavehetetlen területek víztől való mentesítése, nagymértékben fellendítené a mezőgazdaságot. Ezen elvárás kielégítésére az első lépéseket Kállay Miklós, Szabolcs vármegye alispánja tette meg azzal, hogy 1806-ban és az azt követő években közerővel "vármegyei árkokat" készíttetett. A vármegyei árkok kis mélységűek voltak. Szerepük annyi volt, hogy a homokdombok közti különálló mélyedéseket összekötötte, s lehetővé tette, hogy azok vizei természetes esés folytán észak felé (egy-egy nagyobb medencéig) folyjanak. Ennek az lett a következménye, hogy a nagyobb medencék vízszintje magasabb lett, a környező talajvíz megemelkedett és sokkal nagyobb kiterjedésű terület vált vizenyőssé. A Nyírvíz Szabályozó Társulat megalakulása előtti összeíráson az ártérnek minősített terület 85.093 hold volt. Természetesen minden birtokos féltette saját birtokát, így önerőből utat nyitottak a víznek 2
