A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
3. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Körösparti János, Bozán Csaba, Halászati és Öntözési Kutatóintézet: A földárjás területek vízgazdálkodási problémái
A FÖLDÁRJÁS TERÜLETEK VÍZGAZDÁLKODÁSI PROBLÉMÁI KÖRÖSPARTI JÁNOS - BOZÁN CSABA Halászati és Öntözési Kutatóintézet 1. Bevezetés A földárja a Kárpát-medence sajátos hidrológiai jelensége. Ezen talajvíz feltöréssel járó jelenség elsősorban és legnagyobb kiterjedésben az alföldi területeken figyelhető meg. Szerepe igen jelentős, hiszen azokon a területeken ahol nagy rendszerességgel megjelenik ott súlyos vízgazdálkodási problémákat okozhat, a belvízképződés egyéb tényezőivel együttműködve. A Halászati és Öntözési Kutatóintézet vízgazdálkodási kutatócsoportja tanulmányt készített 2003-ban az FVM Vízgazdálkodási Önálló Osztályának (ma Természeti Erőforrások Főosztálya) megbízásából, melyben részletesen ismertette a földárja kialakulását, befolyásoló tényezőket, a vízfeltörések lehetséges formáit, az eddigi legkiterjedtebb földárja elöntések jellemzőit és a meglévő ismeretek, valamint egy kérdőíves felmérés alapján lehatárolta a földárja hatásának leginkább kitett területeket. A földárjás területek vízgazdálkodási problémái elsősorban a belvíz kialakulásának körülményeiben keresendők. A belvíz a síkvidékekre jellemző hidrológiai jelenség, amely hazánkban különös figyelmet érdemel, hiszen Magyarország területének több mint fele síkvidéki jellegű. A belvízi problémák főleg az Alföldön éleződtek ki, egyrészt e tájegység nagy kiterjedése, másrészt különleges, a belvízképződést elősegítő természetföldrajzi adottságai miatt. A belvíz gyakran a termékeny mezőgazdasági területeket károsítja, súlyos problémákat okozva a termelőknek, akadályozza a településfejlesztést és az ipartelepítést, épületkárok forrásává válhat. Hazánkban a belvíz által veszélyeztetett területek nagysága mintegy 44.000 km2, az ország területének 47%-a. A szélsőségesen nagy belvizek Magyarországon 4-5.000 km2-es területen okoznak károkat 10-15 éves gyakorisággal (Pálfai, 2000). A térszín és a termőréteg vízháztartását alapvetően három fizikai tényező szabályozza: a gravitációs erő, a kapilláris feszültség és a páramozgás. A gravitációs erő szerepe azokon a területeken dominál, ahol a relief energia nagy, azaz a domborzati viszonyok lehetővé teszik a víz összegyülekezését. Ott, ahol a relief energia kicsi, tehát sík jellegű a terület, a gravitációs energia közelít a nullához, és előtérbe kerülnek a kapilláris erők, illetve a páramozgás, mint fő mozgató erők. Az Alföld vízháztartását alapvetően meghatározza síkvidéki jellege és arid klímája. Éghajlatunk tartós természetes állóvizek létrejöttét sík területeken nem teszi lehetővé, viszont a folyók kiöntéseiből és a belvizekből időszakos vízállások kialakulhatnak. A folyók kiöntései esetén elsősorban a gravitációs erő, míg a belvizek kialakulásánál a kapilláris feszültség és a páramozgás a döntő jelentőségű. A vízgazdálkodással foglalkozó szakemberek számára közismert az 1938-ban készült vízrendezések előtti állapotokat tükröző térkép, amiről az adott korszakban nem volt lehetőség megkülönböztetni a folyók által elöntött ártereket és a belvíz által víz alá került területeket. Míg ma lecsapoljuk a vizeket, addig a szabályozások előtt tartósan fennmaradhattak vízzel borított, esetleg feltételezhetően vízfeltöréses területek is (1. ábra).
