A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)

3. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Horváth Béla, KÖTIKÖVIZIG: Összehangolt térségi vízrendezési fejlesztés 2007-2013 = belvízgazdálkodás?

Forrásaink

A jelen illusztrálására a vízkárelhárítási szakterületen dolgozók (működési területtől függetlenül) meglehetősen frappáns megfogalmazásokat szoktak tenni - nem minden alap nélkül. Követve ezt a gyakorlatot az alábbiakban én is sarkítva jellemzem az állapotokat.

Védekezés: a 10/1997. (VII. 17.) KHVM rendelet az árvíz -és belvízvédekezésről az alábbiak szerint rendelkezik:

„19.§ (1) bekezdés: I. fokú belvízvédelmi készültséget kell elrendelni, ha

a) a belvizek összegyülekezése miatt intézkedéseket kell tenni arra, hogy a belvízvédelmi szakasz főcsatornái befogadóképesek legyenek;

b) a várható belvizek befogadása érdekében a főcsatornák előürítését, jégtelenítését vagy a hóval betemetett szakaszok tisztítását kell elvégezni;

c) a belvizek gravitációs levezetésének lehetősége megszűnt.

Ezzel szemben többnyire mi történik? A kárelhárításra kormányzati szinten elkülönített fedezet hiányában fokozatba lépés elmarad.

Üzemelés: a korábban felsorolt sokrétű igény szinte állandó jelenlétet és rugalmas üzemrendet kívánna. A valóságban a szűkös források miatt - bevált módszer - a forrásoldal csökkenését a kiadások (leginkább személyi) faragásával kell ellensúlyozni. Hogy éles helyzetekben az információ és cselekvéshiány mekkora károkat okoz - ugyan kérem!

Fenntartás: az igényt a normatív elosztási rendszer megalkotása óta nagyon jól ismerjük; a valós forrás nagysága ehhez képest %-os értékben alig kifejezhető.

A következményt az eszközleltár mutatja.

Fejlesztés/rekonstrukció: régóta ismeretlen fogalmak.

Már nem is tudom jó-e vagy rossz: fentiek a vízkárelhárítás bármely szektorában helytállóak, tehát a VGT-k, önkormányzatok és az üzemek velünk egy hajóban eveznek (vagy inkább sodródnak).

Jogos a kérdés, hogy ha már ilyen pesszimista a jelenkép, hogyan lehet ebből kitörni, vagy akár csak kikecmeregni. Természetesen a dolgozat célja nem is a pesszimizmus igazolása, sokkal inkább az, hogy ha messze is vagyunk az alagút végétől, a látóhatáron talán már dereng némi világosság.

Ez a világosság részben önmagunkból fakad: a vízügyi szakma képviselői mindig is előre tekintettek, bíztak a helyesnek ítélt döntéseikben, és ha kellett, volt kitartásuk kivárni a jobb napokat. Most mi is ezt tesszük, tervezünk, terveinkhez szövetségeseket keresünk és a jelek szerint akad egy igencsak erős, kényszerítő eszközökkel is rendelkező partner a sorban: az Európai Unió.

6