A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
2. szekció: VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Pócza Sándor István, ÉKÖVIZIG: Árvízvédekezés a legjobb gyakorlat dokumentum szellemében a taktaközben (célok, alapok és módszertani ajánlások)
A Taktaközben 9 település található, az itt élő lakosság létszáma közel 17 ezer fő. A mentesített terület mintegy 55%-ban művelésre alkalmas. A növénytermesztés fő ágazatait a gabonafélék, dohány, kukorica, cukorrépa, burgonya és zöldségfélék termesztése jelenti. A területen, Tokaj belterületén kívül jelentős ipari üzem nincs. Az öblözetet védvonala a 08.04. sz. árvízvédelmi szakasz a Sajó torkolat és a tokaji közúti híd között - a Tisza jobb parti töltése a 0+000-45+381 tkm között. A Taktaköz tiszai védtöltése az 1858. évben készült el a volt Alsószabolcsi Társulat kivitelezésében. E művek - figyelembe véve, hogy a Tisza akkor mértékadónak tekintett árvízszintje csaknem 2 m-rel volt alacsonyabb - kezdetleges méreteik mellett is viszonylagos biztonságot nyújtottak a Tisza felől a Taktaközben élők számára. Megjegyzendő, hogy abban az időben a Tiszának a Tiszadobnál kiinduló és a mai Sajó torkolatnál véget érő nagy kanyarulata még élő meder volt, mely Tiszalúc és Kesznyéten mellett elhaladva a mai Tiszalúc alatti Takta szakaszt és a régi Sajó torkolat (Kesznyéten) alatti Sajó szakaszt is felölelte. A régi Tisza jobb parti védtöltése tehát Tokajtól Tiszadobig a mai nyomvonalon haladt és a tiszalúci magaslatokba kötött be. A nagy mederátvágás csak jóval később, a XIX. század utolsó éveiben készült el. A nagy Tisza kanyarulat és az átvágott új Tisza meder közötti terület (mai Inérháti belvízöblözet) akkor még a Tisza baloldali árterületéhez tartozott. A 08.04-es árvízvédelmi szakaszt képező védtöltés szakaszosan - az egyes rendkívüli méretű nagy árvizek után többszörösen töltésfejeléssel és erősítésekkel, az átvágások során holtágak áttöltésével épült ki a mai állapotnak megfelelően, éppen ezért az egyes építési ütemek a kezdetleges és mostoha körülmények esetleges hibáit is magukban rejtik. A Tisza jobb parti földtöltésének folytonossága helyenként megszakad, mert bizonyos szakaszokon magaspartok (6650 m) tették feleslegessé a töltésépítést. Érdekes módon, ezeken a magasparti szakaszokon a 2000. évi árvíz során védekezési munkákra került sor, ugyanis a közlekedő út nem közvetlenül a nyilvántartott magasparti védvonal mentén halad, hanem attól lejjebb, a közlekedés fenntarthatósága érdekében így annak egyes szakaszait csak beavatkozással tudták az elöntéstől mentesíteni. Ezeket a szakaszokat „magassághiányos magaspartként” is említik. A töltés csaknem egyharmada trapézszelvényű 1:1,7-1:5,6 közötti rézsű kialakítással és 3,08,0 m közötti koronaszélességgel, ~55%-a padkás kialakítású 1:1,3-1:4,4 rézsűvel és 3,8-6,0 m koronaszélességgel. A hossz-szelvény szerint a töltés magasságilag szakaszosan hiányos. A 0+000 és a 28+600 szelvények között hosszabb-rövidebb szakaszokon 30-70 cm magassági hiány mutatkozik összesen több mint 20 km hosszon, azaz a tiszai védvonal ~45%-án. A gát anyaga nagyobbrészt kötött, közepesen kötött, szikes, sőt kisebb szakaszon homoktalajból épült. Az altalajviszonyokat vizsgálva elmondható, hogy a Tokaj alatti mintegy 10 km-es szakaszon általában jó vízvezető homokra 5-6 m iszapos-agyagos fedő-összlet települt. Helyenként az okoz problémát, hogy az iszap közvetlenül érintkezik a közbetelepült homokkal, az agyagréteg pedig ezek alatt húzódik. Az ezt követő kb. 10 km-es szakaszon is 17
