A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
2. szekció: VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Pócza Sándor István, ÉKÖVIZIG: Árvízvédekezés a legjobb gyakorlat dokumentum szellemében a taktaközben (célok, alapok és módszertani ajánlások)
elsősorban buzgárok képződésére lehet számítani a töltés alatti kiterjedt lösz iszap, illetve infúziós lösz többméteres vastagsága miatt. A következő hozzávetőleg 10 km-es szakasz altalaj vonatkozásában biztonságosnak tekinthető. Egy rövidebb szakaszon van ugyan iszap is a rétegsorban, de azt vastag agyagréteg fedi és alulról sem kap bővebb vízutánpótlást. A 6+300-12+300 szelvények közötti altalajban közvetlen homokra települt a több méterre is kivastagodó iszap. A helyzetet egy rövidebb szakaszon súlyosbítja az iszap fölé települt homok is. A 6+300 szelvénytől finom homokos mederkitöltés található 1 m vastagságú agyag alatt, mely közepes szemcséjű homokra települt. Általában a Tisza mai medre a vízvezető alaprétegbe ágyazódik be, ezért árvizek alkalmával a vízjátéknak megfelelően történik a gát alatti, illetőleg a mentett oldali altalaj vízzel való feltöltődése, vagy a víz visszaáramlása a folyóba. 1980-ban például 14 árhullám vonult le a Tiszán szorosan egymást követően, a víz szivárgási irányának állandó változása miatt a tiszatardosi homokos magaspart lesuvadt. Altalaj-állékonyság szempontjából gyenge a védvonal 14%-a. Az altalaj-állékonysági biztonság értéke 1,5 alatt van 11 szakaszon, összesen 6465 m-en. A helyzetet súlyosbítja, hogy a vízoldalon a töltésszakasz több, mint egyharmada mentén a töltésláb közelében kubikgödrök húzódnak. A rézsűállékonyság 4 szakaszon, 6555 m-en nem megfelelő, értéke kisebb 1,3-nál. Árvizek alkalmával a Tisza jobb parti töltésszakasz 88%-án jelentkeztek az altalaj kedvezőtlen voltából fakadó káros szivárgási jelenségek. A töltéstestre vonatkozó árvízi tapasztalatok a védvonal 64%-án a töltéstest gyengeségére utalnak. A Tisza a Tiszalöki duzzasztómű megépülte után Tiszalök és Vásárosnamény között két részre osztható: Tiszalök - Dombrád között a tiszalöki duzzasztás hatása alatt lévő, és az e fölötti természetes állapotú folyószakaszra. A Tiszára természetes állapotban az volt a jellemző, hogy téli időszakban a vízhozamcsökkenés miatt igen kis vízsebességek alakultak ki. A belépcsőzött szakaszon ez ma még fokozottabban érvényesül. A folyó a kis sebesség miatt csaknem állóvízként viselkedik. Télen a folyó befagyása, a jég megjelenése tehát várható. A Tiszalöki vízlépcső üzembeállítása óta a jeges események száma megnövekedett. A védvonalat 16 helyen, összesen 2636 m-en holtágak keresztezik. A védelmi szakaszon 14 hullámverésre veszélyes töltésszakasz található. Ez a védvonal ~21%-át érinti (9650 m). Ezeken a helyeken a folyószakasz helyzetétől függően a keleti, délkeleti és délnyugati szélirányok jelenthetnek veszélyt. Különösen veszélyes helyzet alakulhat ki azokon a töltésszakaszokon, ahol a folyó már túlságosan megközelítette a töltést. Ilyen veszélyes folyómegközelítési szakaszok találhatók a 11+850-13+050 és a 31+500-32+000 tkm szelvények között. Halmozottan veszélyesnek mondhatók a védvonalon azon szakaszok, ahol a veszélyforrások közül legalább kétféle egyszerre fordul elő (1,5 alatti altalajállékonyság, holtágkeresztezés, árvízi tapasztalatok alapján gyenge altalaj, vagy gyenge töltéstest, illetve a töltés menti 10 m-es hullámtéri sávon belül anyagárok található). Ilyen a 08.04.sz. védvonal 76%-a, összesen 34650 m. Árvízvédelmi létesítmények összegzése 18
