A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
2. szekció: VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Mrekva László, AXIÁL Kft: Reziliencia kutatás a városi árvízgazdálkodásban, a „COST C22”munkaprogram bemutatása
REZILIENCIA KUTATÁS A VÁROSI ÁRVÍZGAZDÁLKODÁSBAN, A „COST C22”MUNKAPROGRAM BEMUTATÁSA MREKVA LÁSZLÓ AXIÁL Kft, Baja BEVEZETÉS A Globális éghajlatváltozás következtében az extrém árvízi események változékonysága megnőtt. Azok az aktuális intézkedések, amelyek speciálisan a városi környezetben előforduló árvizeket csökkentik, már nem nyújtanak optimális megoldásokat a korábban megtervezett árvízkockázati intervallumokra. Felkészülni a kétséges változásokra és az extrém árvizekre egyfajta paradigmaváltást igényel a jelen stratégiák területén, hogy elkerüljük, és megfelelően irányítsuk az árvízi katasztrófákat. Eltérő, tér- és időbeli skálán vizsgálva és újragondolva a jelenlegi tervezési és árvízgazdálkodási politikákat és gyakorlatokat megkívánja, hogy szorítsuk vissza a városi árvizek hatásainak növekvő tendenciáját. Az árvízi kockázat növekvő jelentősége ellenére, mely vitatott kérdés Európa szerte, kevés a városi árvízgazdálkodást leíró és összehasonlító tudományos kutatási anyag. Jelen dolgozatban megpróbálom bemutatni egy a városi árvízgazdálkodás kérdéskörét kutató Európai Uniós munkaprogramot. 1. EURÓPAI ÁRVÍZGAZDÁLKODÁSI POLITIKA Az utóbbi évek láttán az Európai Bizottság egyre nagyobb szerepet tulajdonít az árvízgazdálkodási politikának Európa szerte. Az árvízmegelőzésről, árvízvédelemről és az árvízcsökkentésről szóló „legjobb gyakorlat” (Best Management Practice -BMP) c.- dokumentum 2003-ban került kidolgozásra. Ez a dokumentum inkább stratégiai fontosságú, mint gyakorlati és tekintetbe veszi: ■ az elvek és megközelítések alapjait, valamint azt hogy ■ hogyan lehet az elveket és megközelítéseket értelmezni és végrehajtani. Az Európai Bizottság 2006 januáijában tette közzé az Árvízi Irányelv tervezetet, melyet a tagállamoknak az adoptációt követő két éven belül a saját jogrendjükbe kell, hogy beépítsenek és a következő tíz évben teljesítsenek. Példaként említve egy nemrégiben megrendezett nemzetközi tanácskozáson elhangzott javaslatokat nagyon hasonlóak ahhoz, amit az Európai Bizottság állásfoglalásában körvonalazódni látszott. Érdekes megfigyelni, amit a nyilatkozat hangsúlyozott: ■ közös látásmód kialakításának szükségessége, ■ innovatív megoldások a városi területekre vonatkozólag (város-felújítási tervek készítése), ■ fokozni a társadalom és az érdekeltek részvételét, különös tekintettel a helyi szintek tudatosság növelésére, a döntéshozatalra továbbá az engedélyezésre, fenntartásra és ezeknek az intézkedések a végrehajtására. 1
