A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)

2. szekció: VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Kovács Péter, ÉKÖVIZIG: Az 1878. évi nagy miskolci árvíz emlékére

AZ 1878. ÉVI NAGY MISKOLCI ÁRVÍZ EMLÉKÉRE

KOVÁCS PÉTER ÉKÖVIZIG

Az idén 130 éves évfordulójához érkezett egy olyan tragikus esemény, amely a XIX és XX. század legnagyobb hazai természeti katasztrófái közé tartozik. 1878. augusztus 31-én hajnalban a Szinva és a Pece patakok árvize, néhány óra alatt csaknem teljesen elpusztította Miskolc belvárosát. Az árvíz 277 emberéletet követelt és emberek ezreit tette földönfutóvá.

A tragédia ma is ott él emlékezetünkben, ugyanakkor az idő múlásával az emlékek is fakulnak. Talán a mai „modern” ember már nem is hiszi, hogy technikai tudásunk és felkészültségünk mellett ilyen „nagy vész” előfordulhat.

Az árvíz kialakulásáról és lefolyásáról a krónikák és későbbi értekezések részletesen beszámolnak. Ezek a városban kialakult magas vízszintekért csaknem minden esetben a Szinván akkor még működő malmokat, ill. a malomgátak mögött képződött torlaszokat, valamint a Pecéken érkező hatalmas víztömeget tették felelőssé. Azt is többen megbecsülték, hogy az árhullámot kiváltó csapadék és a lefolyó víztömeg mekkora lehetett, ugyanakkor ezek a becslések igencsak tág határok között mozogtak.

Az árvíz „régen” volt, Miskolc városa jelentősen átalakult és gyorsan fejlődik napjainkban is. Ez a fejlődés drasztikus változásokat okoz a vízgyűjtőn és rontja a lefolyási viszonyokat.

Úgy gondolom, hogy a megemlékezés mellett, néhány talán eddig kevésbé ismert információ birtokában újra kell értékelni a tragédiát és ennek alapján ismételten, fel kell hívni a figyelmet városunk természetes és fokozott jelenkori árvízi veszélyeztetettségére.

Miskolc fekvése

Szendrei János „Miskolc város története” című művében ezeket írja: „A felhőszakadások történelmileg kimutathatóan már eddig mintegy tizenkétszer tették többé-kevésbé tönkre a hegyi vizek természetes lefolyási irányán éppen keresztbe épült és ezen vízi utat házai tömegével jóformán elzáró Miskolc városát.” [1] (1. ábra)

1. ábra. Miskolc látképe keletről a Sajó irányából az 1860-as években (balra az Avas,jobbra a Tetemvár dombja, háttérben a Bükk hegyvidéke)

A jellemzés igen találó volt, hiszen a korabeli Miskolc a ma belvárosnak számító térségre terjedt ki. Keleten nagyjából a mostani Soltész Nagy Kálmán utcáig, míg nyugaton a Győrikapuig tartott. Lakossága mintegy 20.000 fő volt. A három nagyobb patak (Szinva és a két