A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
2. szekció: VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Keve Gábor, ADUKÖVIZIG: A jégmegfigyelések korszerűsítési lehetőségei
méterenként színes léggömböket kötöztek ladikból, ily módon kapták az 50x50 m-es rácshálót (9. ábra). 9. ábra. Zsuffa-féle modell 1971/72 teléről A képek feldolgozása már íróasztal mellett történhetett, de igen lassú és rendkívül fáradtságos módon. Kockáról kockára nézték a fotókat és értékelték. Továbbfejlesztve a kiértékelési munkát, egy olyan berendezést szerkesztettek, amely képes volt kiértékelni a fotókat. Ezzel nem csak a manuális munkát takarították meg, hanem rendkívüli módon gyorsították a feldolgozást is. Egy kézitáskányi doboz volt a szerkezet, kellett hozzá egy ipari kamera, ami látja a fényképeket és egy monitor, ami mutatja a látott képet. A fényképeket egy alsó megvilágítású üvegasztalról vetítették, melyhez a kamera egy állvánnyal rögzült. Az üvegasztalra került a fénykép és erre a rácsháló. Az együttes képet nézte az ipari kamera. A berendezés, így látta az eredeti képet és ebből szimulált egy virtuálisat. Az előállított virtuális kép alapján számolta ki a szerkezet, hogy annak hány százaléka fehér, illetve fekete. Ezt a gép kijelezte, a monitor csupán a beállításhoz kellett. A berendezés még a perspektivikus képet is arányosan széthúzta és felülnézeti képet alkotott belőle. Ezzel a fedettség mérésének hibáját még jobban sikerült kiküszöbölni. Felgyorsult a folyamat és pillanatok alatt értékelni lehetett a képek tömegét. A jégtáblák haladási sebességének meghatározásához előbb az egyes fényképeken kijelölték a felső szelvény vonalán azokat a jellegzetes pontokat, amelyek az időrendi sorrendben követő képen a vízfolyás irányában lejjebb megtalálhatók. Ez utóbbi pontokat összekötve megkapták a jégtáblák sebességi ábráját, közvetlenül m/s mértékegységben, hiszen az 50x50 m-es háló és az 50 másodperces fényképezési időszakok erre lehetőséget nyújtottak. A jéghozam meghatározásához szükséges jégvastagsági méréseket egy szondarúdra merőlegesen erősített szögvas segítségével végezték. Elég pontosan és gyorsan tudtak mérni, így a jégtörőről 30 pontban mértek vastagságot. Összegezve tehát, a jégborítottság mérése a gabonaraktár tetejéről 10 egymást 50 másodpercenként követő fényképfelvétel készítéséből, a jégvastagság mérése a folyón jégtörő hajóról véletlen jellegű mintavétellel történő 30 vastagság mérésből állt. A mérés eredménye a helyszínen kitöltött jégvastagság mérési jegyzőkönyv, illetve 1 tekercs 6x12 cm-es exponált film volt. A 12 képből álló tekercs elérhetőséget nyújtott a 10 pillanatfelvétel mellett még egy „időre” történő exponálásra is, amelynek segítségével az álló és zajló jeget különböztették meg. A mérések sikerein felbuzdulva még kijelölték azokat a megfigyelő helyeket (Dunaföldvár, Paks, Baja, Dunaszekcső és Mohács), ahol kameraállványokat is telepítettek. A módszert 1978-ig biztosan használták. Az archíválási hiányosságok következtében csupán egyetlen olyan minőségű képre sikerült szert tenni abból az időből, mely publikálható. Ezt szemlélteti a 9. ábra. 9
