A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)

2. szekció: VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Keve Gábor, ADUKÖVIZIG: A jégmegfigyelések korszerűsítési lehetőségei

Abszolút

1. ábra. A Duna 1956. évi vízállás idősorai a folyó magyarországi szakaszán

A jeges árvizek kialakulásának okát a hidrometeorológiai és medermorfológiai jelenségekben egyaránt fellelhetjük. A folyószabályozás tekinthető a legcélravezetőbb módszernek a védelem szempontjából, mellyel megakadályozható a jégmegállásra hajlamos folyószakaszok kialakulása és elfajulása (4, 5). A szabályozási munkák napjainkra már befejeződtek, tulajdonképpen csak a fenntartás maradt feladatul.

A vízfolyások megfelelő szabályozása önmagában még nem jelent kellő védelmet a jeges árvizek ellen. Szükség van a különböző jégrombolási eljárásokra is melyek közül a leghatékonyabbnak a jégtörő hajók alkalmazása bizonyult (5, 6, 7). A jégtörő flotta irányítása komoly helyismeretet és alapos felkészültséget igényel. A hiányként felrótt pontos és naprakész jégadatok javítása a flotta bevetését is hatékonyabbá tehetnék.

1. A jégviszonyok értékelése a Duna dél-magyarországi szakaszán

A 19. század óta felhalmozott észlelési adatok (csak az adott jelenség jelenléte és nem számszerűsített értéke) szerencsére alkalmasak a jégjelenségek előfordulásának statisztikai vizsgálatához.

A 2. ábrán a bajai Duna-szakasz jégviszonyait ábrázoltuk az 1901-2002. évekből rendelkezésre álló összesen 102 tél adatai alapján. Ez idő alatt összesen 24 jégmentes év volt. A jelenség relatív gyakorisága 23,5%. Első ránézésre is szembetűnő, hogy a jégjelenségek a 20. század második harmadában eltűntek. Az utóbbi 30 évre a teljes időszak jégmentes telei közül csaknem a fele, 11 esett. Jégmentes időszakok korábban is előfordultak ugyan, de az észlelések kezdete óta soha nem ilyen sokszor.

2