A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)

2. szekció: VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Hoszták Ferenc, FETIKÖVIZIG: A Lónyay-főcsatorna torkolati műtárgy megvalósítása, első üzemelési tapasztalatok

2. kép. Nyírvízszabályozó Társulat árterének térképe

Az övcsatornát először Nyírvíz-gyűjtőcsatornának nevezték el, ám később a Felső-Szabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat akkori elnökéről, Gróf Lónyay Menyhért korábbi miniszterelnökről Lónyay-főcsatornának keresztelték át. A főcsatorna nyílt betorkollással folyik a Tiszába, emiatt a Tisza időnkénti visszaduzzasztása (árvizek "felfutása") indokolttá tette az árvízvédelmi töltések megépítését a Lónyay-főcsatorna mindkét partján, valamint a bal parton betorkolló nyírségi főfolyások 2-4 km-es torkolati szakaszain.

A Lónyay-főcsatorna töltéseinek építését a csatorna építésével párhuzamosan végezték az abból kikerülő föld felhasználásával, a töltésmagasságot akkor az 1881-es nagyvíz szintjére építették ki. A biztonság mértéke az alsó szakaszon 1,0 m, a felső szakaszon 0,5 m volt. Az 1888-as árvíz szintje a Lónyay-főcsatorna melletti árvízvédelmi töltések szintjét is meghaladta. Bár nyúlgátakkal akkor sikerült a vizet a töltések között tartani (mindössze négy nem túl jelentős szakadás történt), mégis indokolt volt a gátak erősítése, ami az akkori árvízszint + 1 m-es szintre történt meg. A koronaszélesség 3 m, a vízoldali rézsűhajlás 1:3, a mentett oldali 1:2-es nyomópadkás kialakítású lett.

6