A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
7. szekció: A VÍZ, MINT MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁS - dr. Mosonyi Emil, akadémikus, dr. Pados Imre, ÉKÖVIZIG nyugdíjas, Ötvös Pál, TISZAVÍZ Kft.: A vízlépcső és erőmű tervezési, építési és üzemelés, ökológiai és társadalmi előnyei, tapasztalatai 50 év tükrében
e. ) Az erőmű: 1971-ig az erőmű csupán csak az átfolyó víz energiáját hasznosította energiatermelésre. Azóta a működési rendszer fokozatosan átváltott a csúcsenergia termelés irányába. Jelenleg az éves energiatermelés 20-30%-a csúcsenergia. Ezért van az, hogy a szélsőséges hidrológiai körülmények eredményeképp az elektromos energiatermelés meglehetősen váltakozó tendenciát mutat (lásd következők szerint): Maximum= 73 GWh/év (1972) Minimum= 32 GWh/év (1974) Hosszútávú átlag= 50 GWh/év (1959-től 2005-ig) Mindamellett a Kiskörei Vízlépcső duzzasztó hatásának következtében a Tiszalöki energiatermelésében néhány %-os csökkenés következett be (1975-2005). A Tiszán, Kiskörénél létesített második vízlépcső erőműve 1973-ban kezdte meg működését (lásd 2. ábra). Azokat az időszakokat, amikor a Tiszalöki erőmű árvíz, vagy egyéb más körülmények miatt nem tudott energiát termelni, az elmúlt 5 évtizedet figyelembe véve a következő számokkal lehet jellemezni: maximum = 146 nap/év (40 %/év), minimum = 0 nap/év (0 %/év), átlag = 58 nap/év (16 %/év). Az energiatermelés szempontjából természetesen lényeges különbség van az egy célú „low- head” (kisesésű) telepek és a többcélú létesítmények között, mint ami a tiszalöki is, ahol jelentős vízmennyiséget vesznek ki a felvízi tározótérből. Amikor a vizek más célokra történő hasznosítása is folyik, a vízhozam, amit energiatermelésre használhatnak kevesebb, sőt sokkal kevesebb, mint a folyó természetes vízhozama. A visszatartott vizek egy része a mezőgazdasági és ökológiai igények kielégítésére szolgál, míg egy másik része ahhoz szükséges, hogy feltöltse a felvízi tározó teret a felvízszint stabilizálásának érdekében. Mivel Tiszalöknél a mezőgazdasági, ökológiai és társadalmi igényeknek prioritása van, ezért a megengedhető, erőművön átfolyó vízhozamot szigorúan szabályozzák, nevezetesen úgy, hogy azt függővé teszik a folyó vízhozamától, a kiveendő és a felvízi tározótérben visszatartandó vízmennyiségtől. 10. Előre nem látott ökológiai és társadalmi előnyök [Vízpótlás] A vízlépcső legjelentősebb előnye az, hogy megfelelő mennyiségű vizet lehet szolgáltatni a Körösök völgyébe annak érdekében, hogy elkerüljük a Körös folyók (Sebes Körös, Fekete Körös, Fehér Körös és a Hármas Körös) parti sávjainak és környező területeinek kipusztulását. Röviddel a vízlépcső üzembe helyezése után azt tapasztalták, hogy a Körös folyók vízhozama az év száraz periódusaiban folyamatosan csökkent. Például az történt, hogy a Sebes Körös teljesen kiszáradt és a Hármas Körös vízhozama hosszú ideig 3 m3/s-ra esett vissza. A felszín alatti víz hátrányos csökkenése volt a következménye ennek a helyzetnek, mely mezőgazdasági károkat okozott és katasztrofális hatása volt a vízfolyások mentén lévő erdőkre és csodálatos ligetekre. A Bökényi, Békésszentandrási, Körösladányi, Békési, Gyulai vízlépcsők, különösen a Békésszentandrási vízlépcső, melyet 1942-ben avattak fel, valamennyire javított ezen a rossz ökológiai helyzeten, de ez egyáltalán nem volt elég. A problémát oly módon oldották meg, hogy a két öntöző főcsatornán és a hozzájuk csatlakozó patakokon, vízfolyásokon, csatornákon és zsilipeken keresztül a Tiszalöki felvízi tározótérből 11
