A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)

7. szekció: A VÍZ, MINT MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁS - dr. Mosonyi Emil, akadémikus, dr. Pados Imre, ÉKÖVIZIG nyugdíjas, Ötvös Pál, TISZAVÍZ Kft.: A vízlépcső és erőmű tervezési, építési és üzemelés, ökológiai és társadalmi előnyei, tapasztalatai 50 év tükrében

8. Az alapozás sajátos problémái

A 20.000 m2-es építési munkaterület víztelenítését talajvízszint süllyesztéssel oldották meg. Az építési folyamatnak ez volt a legnehezebb szakasza. A teljes vízlépcső alapozás legmélyebb pontja, vagyis az erőmű alépítmény legalsó éle az átlagos talajvízszint alatt 13 m- rel helyezkedik el. A talajvízszint süllyesztéshez kétfajta módszert vettek számításba:

a. ) Néhány egyenként 20-30 m mélységű kút fúrása és,

b. ) Fokozatosan, az építési mélységeket követve számos kisebb mélységű kút fúrása

Az előzetes szivattyúzási tesztek bebizonyították a variáció hátrányait, mivel a nagyobb szemcséjű homokrétegbe hatoló kutak nagymértékben növelték volna a kiszivattyúzandó vízhozamot. Így a többszintű talajvízszint-süllyesztési módszer tűnt megfelelőnek. Ennek a feltételezésnek a megfelelőségét bizonyította a munka sikeres befejezése. A nyitott munkagödör víztelenítését három különböző szinten, (lásd: 7. ábra) összesen 215 kút fúrásával oldották meg. A kúthálózatot úgy tervezték, hogy kutanként 2,5-3 l/s vizet tudtak szolgáltatni. Körülbelül nyolc hónapig tartott amíg a talajvízszint-süllyesztő hálózat védelme alatt a 17 m mélységű munkaterületet teljesen kiásták. Ezután kezdték el a 3 szerkezeti rész alaplemezének építését. Ettől az időponttól a leszívott talajvíz felszínt megszakítás nélkül (12 m-14m közötti mélység szinteken tartva) több mint három évig tartották. Mivel a vízlépcső ártérben helyezkedik el, az építési területet gátakkal kellett védeni az árvizes időszakok alatt keletkező elöntésektől. Időközben 1952 áprilisában egy nagyon veszélyes helyzet jött létre, nagyon magas árvízi vízállások alakultak ki, melyek majdnem meghágták a munkaterületet védő töltéseket. A nyitott munkagödör alján kialakuló hidraulikus nyomás elérte a körülbelüli 22 m-t. Nagy izgalom volt azon mérnökök körében, akik az alapozás tervezéséért és kivitelezéséért voltak felelősek. Nevezetesen kétszeres veszéllyel kellett szembenézniük:

1, a tovább emelkedő árvíz elönthette volna a munkaterületet, és

2, a különösen magas hidraulika nyomást nem lehetett volna a talajvízszint süllyesztő hálózattal ellensúlyozni és kiásott munkagödör altalaj rétegei kimosódtak, fellazultak és végül teljesen tönkrementek volna.

Szerencsére egyik káresemény sem következett be. A talajvízszint-süllyesztő rendszer hiba nélkül működött, a munkagödör száraz maradt.

A szivattyúzási folyamat végső értékelése megmutatta a szivattyúzási tesztek fontosságát. A legtöbb kút átlagos hozama 2,0-2,5 l/s között váltakozott, míg a középérték, figyelembe véve az összes kutat, csak 1,7 l/s volt. A 8. ábra az alvíz felől mutatja a vízlépcsőt.

9. Működéssel kapcsolatos tapasztalatok, fejlesztések, veszteségek

a.) A duzzasztás hatásai:

A lecsökkent vízsebesség eredményeként a felvízi szakaszon a levonult árvizek által számos alkalommal áthelyezett és átformált homokpadok fejlődtek ki. Ez a jelenség a biztonságos hajózhatóság érdekében folyamatos megfigyelésre, tanulmányozásra szorult.

Megfigyelték, hogy a Tisza és Bodrog folyók duzzasztott szakaszának folyóval határos területein (parti sávjaiban) az altalaj finomszemcsés rétegein keresztüli szivárgás hatására a 9