A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)

7. szekció: VÍZBIOLÓGIA - Szunyogh Lilla, ÁNTSZ Közép-magyarországi Regionális Intézete: A közfürdők mikrobiológiai laborvizsgálatainak időszerű kérdései

A vizsgált patakok közül az Eger-víz a legjelentősebb, mivel ennek van a legnagyobb saját vízgyűjtője. Két víztestet jelöltek ki rajta, a felső szakasza a 3., az alsó szakasza a 9. típusba tartozik. A 3. típus referencia-állapotának általános jellemzése az alábbi (Pomogyi szerk.

2006, BME VKKT, 2006.):

A vízi és mocsári növényzet nem jellemző, elsősorban az árnyékoltság, de a nagy áramlási sebesség miatt is. Helyenként természetes (vagy régóta zavartalan) tisztások vannak, ott javul a fényklíma, ezért a növényfedettség kicsit nőhet. A mederben főleg a W > 9 értékű fajok fordulnak elő. A zónák száma zavartalan feltételek mellett (referencia állapot) 3: növénymentes vízfelület, erdő és magaskórós (v. ruderális). Jellemző hegyvidéki és kozmopolita fajok fordulhatnak elő, az előzőeknél nagyobb A-D értékkel (1-(2)).

Emberi beavatkozás hatására (pl. erdőletermelés) tovább javulhat a fényklíma és ekkor nőhet a fajok A-D értéke, ill. a gyomfajok aránya, rövid szakaszon a zonáció-jelleg is erősödhet.

A felső víztest három vizsgált mintavételi helye (Pula felett, alatt és Kapolcs) magasabbrendű növényzetének makromutatói alapján levonható következtetéseket kiemelve megállapíthatjuk, hogy a szelvények jelentősen eltérnek egymástól. Egyik alapján sem lehetne a víztestet egyértelműen jellemezni, úgy, hogy az a teljes víztestre valós legyen. Ezért javasolható, hogy a monitorozás megkezdésekor a makromutatókra alapozott gyorsfelméréssel meg kell állapítani, hogy mely szelvények reprezentálják leginkább a víztestet, és az alapján elvégezni a felméréseket. A pataknak ez a szakasza közel áll a természeteshez, de nem zavartalan. A három közül a legalsó makrofita állapota a legjobb (elérheti a jó állapotot, bár ennek kimondásához alaposabb vizsgálat szükséges még), de hogy ez a szelvény mennyire reprezentatív, azt még fel kell mérni.

Az alsó szakasz a 9. típusba tartozik. Referencia-állapotának általános jellemzése (Pomogyi szerk. 2006, BME VKKT, 2006.):

Zavartalan állapotban a patakkísérő fás (és fátyol) vegetáció nem árnyékolja általában a teljes vízfelszínt, a vízben a hinarak előfordulási gyakorisága nagy lehet, elérheti az A-D 2-3- at. A mederben is megjelenhetnek és zónát alkothatnak a nádas elemek. A szakadópart azonban lehet növénymentes is. A vízfelület fedettsége közepes vagy annál nagyobb lehet. A zónák száma zavartalan feltételek mellett (referencia állapot) 5: növénymentes vízfelület, hínár, nádas, erdő és magaskórós (v. ruderális).

Az Eger-víz alsó vízteste szabályozott, trapéz medrű, kiegyenesített, a mezőgazdasági területek a vízszélig nyúlnak, nincs pufferzóna. Megszűnt a kanyarulatos jelleg és mivel a kisvizi meder is nagyon keskeny, kvázi meanderezés sem tud kialakulni. Ugyanakkor a természetes patakkísérő erdősáv hiányzik, ezért a nagyon jó a fényklíma és a vízfelület borítottsága sokkal nagyobb, mint az a típustól elvárható lenne. Makrofita szempontból összességében kockázatosnak minősíthető.

Az Örvényesi-séd a B-tipológia szerint a 2. típusba tartozik. Referencia-állapotának általános jellemzése (Pomogyi szerk. 2006, BME VKKT, 2006.):

A vízi és mocsári növényzet nem jellemző, elsősorban az árnyékoltság, de a nagy áramlási sebesség miatt is. A zónák száma zavartalan feltételek mellett (referencia állapot) 2: növénymentes vízfelület, erdő. Jellemző hegyvidéki és kozmopolita fajok fordulhatnak elő, igen kicsi A-D értékkel (+). Emberi beavatkozás hatására (pl. erdőletermelés) javulhat a fényklíma és ekkor nőhet a fajok A-D értéke, ill. a gyomfajok aránya, rövid szakaszon a zonáció-jelleg is erősödhet.

Az előzetesen kijelölt szelvény, a séd az alsó szakasza, általánosságban megfelel a típusleírásnak. A patakvölgy melletti balparti fennsík részben szántóföldi-, részben gyepkultúra művelés alatt áll. A 71-es út mellett a jobbparti szakaszon azonban a lakott település közvetlenül a magasparton kezdődik. A bal parton a patakmeder és a kultúrterület között megmaradt az erdő, aminek következtében a fák árnyékoló hatása kellő mértékben