A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)

7. szekció: VÍZBIOLÓGIA - Szunyogh Lilla, ÁNTSZ Közép-magyarországi Regionális Intézete: A közfürdők mikrobiológiai laborvizsgálatainak időszerű kérdései

alapadbázist, ill. felmérni a kvázi „kiindulási állapotot”. Ez ezen a két vízgyűjtőn egyúttal tudományos szempontból is kiemelkedő jelentőségű lenne.

Ugyanakkor, a VKI szerinti elvárásokat és célokat is figyelembe véve: a jelenlegi ökológiai állapot és/vagy potenciál megismerése a majdani célok elérését szolgáló vízgyűjtőgazdálkodási-tervek elkészítését kell segítse. Az egyes élőlénycsoportok gyakran más-más állapotot, ill. kockázatosságot indikálnak. A makrovegetáció legtöbbször jól jelzi a hidromorfológiai kockázatosság számos formáját. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - a VKI- alapegysége a víztest, ezért elméletileg az élőlénycsoportnak is a víztest egészére kell jellemzőnek lenni. Tehát tulajdonképpen először egy reprezentativitás-vizsgálatot kell elvégezni, az alapján kijelölni a monitorozandó mintaterülete/ke/t. A magasabbrendű növényzet makromutatóinak gyors felmérése erre jó előzetes támpontot adhat.

Mindezeket a szempontokat figyelembe kellett venni a 2006. évi előzetes felmérések során, ezért a hangsúlyt a makromutatókra helyeztük. A javasolandó monitorozási program elfogadása és végrehajtása után lehet az egyes mintaterületek részletes megismerését célul kitűzni és elérni.

A Balaton É-i partjának előzetesen kijelölt fontosabb befolyói alapvetően 4 nagyobb tájegységről származnak: (1) a Tapolcai-medencéből, (2) az Eger-víz részvízgyűjtőjéről, (3) a Káli-medencéből, (4) valamint a Pécselyi-medencéből.

Az előre tervezett balatoni befolyók közül a tapolcai medence két vízfolyása, a Kétöles- patak, a Lesence-patak víztestként van kijelölve (8. típus), míg az ugyancsak vizsgált Tapolca-patak nincs kijelölve. A 8. típus referencia-állapotának általános jellemzése az alábbi (Pomogyi szerk. 2006, BME VKKT, 2006.):

Zavartalan állapotban patakkísérő fás (és fátyol) vegetáció miatt nagy az árnyékoltság, azért a vízben a hinarak előfordulási gyakorisága kicsi. A lassú folyású szakaszokon a mederben is megjelenhetnek a mocsári elemek. A vízfelület fedettsége 10-20%. A zónák száma zavartalan feltételek mellett (referencia állapot) 3: növénymentes vízfelület, erdő és magaskórós (v. ruderális). Mivel szélsőséges vízjárású típusról van szó, a mederben előfordulhatnak W 9-7 értékű fajok is. Nádas (Phragmition) és a magassásos (Magnocaricion) társulásfragmentumok és zonáció-töredékek megjelenhetnek.

A vizsgált szakaszok makrovegetációja alapján azonban e patakokat nem lehet a B- tipológia szerinti 8-as típussal összevetni. A Tapolcai-medence jellegéből adódóan ezek a vízfolyásszakaszok inkább a szerves 21-22. típussal vethetők össze. Ez a megállapítás a vizsgált alsó szakaszokra biztosan igaz, a többi szakasz felmérésére a jövőben szükség van a pontosításhoz.

A Tapolcai-medence a Balaton fejlődéstörténetében a Kis-Balatonhoz, Nagyberekhez hasonlóan különleges helyet foglal el. A szabályozások előtt egy nagyon sekély vizű öblözete volt a tónak, aminek növényzetét erősen befolyásolták a mindenkori vízállásviszonyok. Még a múlt század első felében is főleg a lápi vegetáció jellemezte. A Balaton vízszintsüllyesztése (1863) majd a XX. szd-i vízrendezések után jutott ez is a kiszáradás sorsára. Növényzetét azonban máig alapvetően meghatározzák a vízviszonyok. A vízrendezések következtében a medencében számos vízfolyást, árkot alakítottak ki, a szükséges műtárgyakkal. Éppen ezért joggal feltételezhető, hogy többségük kialakítása számos más balatoni befolyóhoz hasonlóan- beleértve még a Zalát is - olyan területen történt, ahol korábban nem volt természetes vízfolyás. Ezért a víztípusként kijelölt vízfolyások azon szakaszai, melyek a tapolcai medencében vannak, vitatható módon lettek a természetes vízfolyások közé besorolva.

A fentiek alapján az állapítható meg, hogy ezen szakaszok makrofita-állapota a természetes vízfolyásokra kidolgozott módszertan szerint nem minősíthető. Itt mindenekelőtt a víztest- besorolás- vagy annak értelmezése pontosítására van szükség. Az erősen módosított, ill. a mesterséges víztestek makrofita minősítésének módszertana még nem áll rendelkezésre.