A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
7. szekció: VÍZBIOLÓGIA - Szunyogh Lilla, ÁNTSZ Közép-magyarországi Regionális Intézete: A közfürdők mikrobiológiai laborvizsgálatainak időszerű kérdései
> A Kis-Balaton Védőrendszer esetében figyelembe vettük, hogy az építés alatt van, külön üzemi monitoringgal rendelkezik, mely nagy valószínűséggel a jövőben is működni fog, legalább az építés befejezéséig. A VKI szerinti monitoring rendszer kialakítása során ezért figyelembe vettük a meglévő mintavételi hálózatot. Ez a kérdés különösen azért érdemel figyelmet, mert a Kis-Balaton továbbépítéséről döntés született, és ehhez az EU pályázattal kapcsolatos ügyek intézése folyamatban van. > A VKI szerinti kötelező monitorozási formák (feltáró, referenciahely-vizsgálat, interkalibráció, operatív, stb.) úgy épül egymásra, hogy lehetőség szerint a mintavételi pontok száma ne növekedjen. Tehát előfordul, hogy egy mintavételi pont, vagy terület monitorozása többféle célt szolgál, melyhez alakítani kell a mérendő komponenseket is. Az előző években elvégzett vízminőségi-, ökológiai vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy sem a Balaton, sem a Velencei-tó nem tekinthető egyetlen homogén víztestnek, miként azt a jelenlegi víztest kijelölés alapján feltételezni lehetne. A Balaton esetében legalább két víztest elkülönítése feltétlenül indokolt (nyugati és keleti fél), emiatt a Keszthelyi- és a Siófoki-medence, mint jellemző területek, külön kezelése a monitoringban feltétlenül szükséges. A biológiai vizsgálatok további különbségeket tártak fel a tavon belül, amelyek további víztest felosztást indokolnának (3-4 víztest összesen), ezeknek a határai azonban változnak a vizsgált élőlény-együttes, és időszak szerint. Összességében az operatív monitoringban a négy medence (Keszthelyi-, Szigligeti-, Szemesi- és Siófoki-medence) kijelölésére van szükség. A Velencei-tó javasolt víztestei a Német-tisztás és az üdülőtó (minimum) esetleg a Lángi-tisztás és a Fürdető (Szilágyi et al., 2005, ECOGLOBE, 2007). Ugyanakkor, a makrovegetáció alapján a Balatonon alapvetően az É-i és a D-i part, a Velencei-tavon pedig az úszólápi rész és a megkotort területek között vannak lényeges eltérések (Pomogyi, 2005, 2005a, 2005b, 2006). A különböző monitorozási típusok közül az 1-2. ábrákon a Balaton és vízgyűjtője feltáró monitorozásra javasolt pontjait, ill. területeit, valamint a speciális monitorozásra javasolt helyeket szemléltetjük. 1. ábra Feltáró monitoring javasolt pontjai 2. ábra Speciális monitoring javasolt pontjai a Balatonon és vízgyűjtőjén A Velencei-tóra és vízgyűjtőjére javasolt feltáró és speciális monitoring mintaterületeket, ill. mintavételi helyeket a 3-4. ábrák szemléltetik. A feltáró- és a speciális monitorozásra javasolt helyeken (mintavételi pontok vagy területek - a vizsgálandó komponensre vonatkozó protokolltól függően) túl természetszerűleg javaslat készült az operatív monitoringra, a referencia-helyekre és az interkalibrációs pontokra is. A részleteket, valamint a vizsgálandó komponenseket és gyakoriságokat az ECOGLOBE (2007) és a KDT KTVF (2007) zárójelentések tartalmazzák.
