A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
7. szekció: VÍZBIOLÓGIA - dr. Kovács Gábor, ÁNTSZ Közép-magyarországi Regionális Intézete: Mikrobiális vízigiéne a Vízbiztonsági Tervek (WSP) koncepciójának tükrében; új monitorozási rendszerek bevezetésének lehetőségei
MIKROBIÁLIS VÍZIGIÉNE A VÍZBIZTONSÁGI TERVEK (WSP) KONCEPCIÓJÁNAK TÜKRÉBEN; ÚJ MONITOROZÁSI RENDSZEREK BEVEZETÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI DR. KOVÁCS GÁBOR ÁNTSZ Közép-magyarországi Regionális Intézete Kulcsszavak: vízbiztonsági terv, ivóvíz bakteriológia, molekuláris diagnosztika BEVEZETÉS: A közműves ivóvíz szolgáltatás mára már nem nélkülözheti a vízbázistól a fogyasztói végpontokig terjedő, alapvetően HACCP szemléletű vízhigiénés monitorozás bevezetését. Ennek egyik fő keretrendszerét a WHO által közzétett ún. Vízbiztonsági Terv (Water Safety Plan) koncepció adja. A Vízbiztonsági Terv helyi sajátosságoknak megfelelő adaptációja komoly kihívást jelent a vízi közmű szolgáltatók és az őket felügyelő szakhatóságok számára is. A vízkivételtől a fogyasztói végpontokig terjedő kockázati térképek felrajzolása és a kritikus pontok meghatározása, valamint monitorozása során, az eddig bevált, csupán néhány mikrobiológiai paraméterre alapozott vizsgálati profil mára jól láthatóan több ponton is kibővítésre és újragondolásra szorul. A paradigma-váltásban kiemelt jelentőségű a klasszikus mikrobiológiai vizsgálatok kiegészítése, esetleges felváltása korszerűbb gyorsdiagnosztikai eljárásokkal. A Víz Keretirányelv tükrében a mikrobiológiai vizsgálatok során a szűkebb higiénés szemlélettől az ökológiai személet irányába is szükséges volna elmozdulni. Jelenleg az ivóvizek mikrobiológiai minőségét elsősorban néhány fekál-indikátor baktérium nevezetesen az E. coli és Enterococcus faecalis kimutatására alapozzák A gyakorlatban bizonyos körülmények esetében a termotoleráns coliformok kimutatása elfogadható alternatívaként szolgál. Mindemellett a jelenleg alkalmazott egyszerű és költségkímélőbb vizsgálatoknak számos korláta van. Jónéhány vízzel terjedő vírus és protozoa rezisztens a standard vízkezelési eljárásokkal szemben (pl. klórozás) ezért a vizsgált víz fekál-indikátor baktérium mentessége nem jelenti egyszersmind a víz vírus- és protozoa-mentességét is. A vízkinyerés céljául szolgáló vízbázis és a vízelosztó rendszerek mikrobiológiai monitorozása is számos új kérdést vet fel. Minkét esetben szükség volna a szűkebb higiénés paramétereken túl egy szélesebb alapokon álló, „ökológiai” személetű mikrobiológiai indikációs rendszer kidolgozása. Különösen indokolt ennek bevezetése a vízelosztó rendszerek kritikus ellenőrzési pontjain. Eleddig a zömében végpontos ellenőrzésen alapuló vizsgáltatok a vízhálózatban lezajló mikrobiológiai folyamatokat mintegy „fekete dobozként” kezelték, noha régóta ismeretes hogy a vezetett vizek esetében a másodlagos szaporodás, élőbevonatok kialakulása számottevően ronthatja a betáplált ivóvíz mikrobiológiai és kémiai minőségét is. Egészében véve elmondható hogy a Vízbiztonsági Terv mikrobiológiai minőségellenőrzésre vonatkozó koncepciója már a közeljövőben az eddigi gyakorlat új alapokra helyezését kényszeríti ki. A „BÖLCSŐTÖL A SÍRIG”: AZ IVÓVÍZ KITERMELÉS ÉS SZOLGÁLTATÁS TELJES FOLYAMATÁNAK MONITOROZÁSA MIKROBIOLÓGIAI SZEMSZÖGBŐL A Vízbiztonsági Terv alapját a HACCP elvek adaptációja adja. Ezzel összefüggésben a teljes folyamat a komplex rendszer felmérésétől kezdődően a veszélyforrások elemzésén és kritikus monitorozási pontok kijelölésén keresztül a teljes menedzselési sémákon és intézkedési 1
