A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
7. szekció: VÍZBIOLÓGIA - dr. Kovács Gábor, ÁNTSZ Közép-magyarországi Regionális Intézete: Mikrobiális vízigiéne a Vízbiztonsági Tervek (WSP) koncepciójának tükrében; új monitorozási rendszerek bevezetésének lehetőségei
terveken keresztül a teljes dokumentálásig és kommunikációig mindent magában foglal. Természetszerűen ennek taglalása messze meghaladja e dolgozat kereteit így ez a fejezet csak a mikrobiológiai minőségellenőrzés ezzel összefüggő kérdéskörének elemzésére vállalkozhat. Vízbázis ellenőrzés A EK Víz Keret Irányelve az ivóvíz bázisok monitorozásának az eddigi gyakorlattól eltérően szélesebb, ökológiai szemléletű feltérképezését írja elő. Sajnálatos tény ugyanakkor, hogy a vizsgálandó paraméterek köréből a bakteriológiai vizsgálatok teljességgel hiányoznak. Ez a tény jórészt a hosszútávra visszamenő adatok hiányának tudható be, ui. a tisztán vízhigénés paraméterekre szorítkozó adatsorok alkalmatlanok egy ökológiai személetű minősítési keretrendszer kidolgozására. Igen keveset tudunk például a vízbázisok baktériumközösségeiről és szezonális dinamikájáról. A Duna esetében az ELTE Mikrobiológiai Tanszékén a 90’es években végeztek kiterjedtebb vizsgálatokat a Szentendrei sziget északi részén. Ennek során többek között feltárták, hogy a Duna planktonikus baktérium közösségét szezonális dominancia-váltással Pseudomonas és Aeromonas fajok dominanciája jellemzi. A Duna kavicságyán számos más faj képviselőit lehetett kimutatni, pl. a heterotróf nitrifikáló Hyphomcrobium zavarzinit (Zalmum, 1998 és Salem, 1998) E mikroba közösségek sajátos összetétele nagyban befolyásolhatja a kitermelt víz minőségét, illetve a vezetett vizek esetében a másodlagos szaporodás, biofilm képződés pionírjai is ebből a körből kerülhetnek ki. A másik kérdéskör ezzel kapcsolatban a vízbázis lehetséges szennyező forrásainak pontos ismerete és rendszeres mikrobiológiai monitorozása. Az elmúlt évben lezajlott kisebb- nagyobb ivóvíz eredetű járványok hátterében jórészt a lehetséges szennyező források jelentőségének alábecsülése húzódott meg. Sok területen máig sem igazán tisztázott az ún. „védterületek” pontos kiterjedése és a hatóságok részérő lefolytatott vizsgálatok zömében egyszerű szemlézésre korlátozódnak. További problémát vet fel a szennyvízkezelők kibocsátásának vizsgálata is. A hatályos jogszabályok ugyanis mikrobiológiai szemszögből csak a coliform-számra írnak elő határértéket. Az ÁNTSZ Baranya megyei Intézetének víruslaboratóriuma molekuláris módszerekkel számos szennyvízkezelő vírus kibocsátását vizsgálta. Ennek alapján megállapítható volt, hogy az Enterovírus, Rotavírus és Calicivírus esetében a konvencionális szennyvízkezelési technikák jórészét hatástalanok, és nem mutatnak korrelációt a kezelt szennyvíz coliform tartalmával (Meleg és mtsai.,2006) Mindezek jól mutatják, hogy a szennyező források feltérképezésére és szélesebb alapokon álló mikrobiológiai minőség vizsgálatára az eddigieknél nagyobb figyelmet kell szentelni. Vízkezelés: Miután a ivóvíz kitermelés folyamatának ez a lépés a legsarkalatosabb pontja így jelenlegi rendszerben is több monitorozási lehetőséget alkalmaznak. Mikrobiológiai szemszögből a víz előkezelése (pl. vas- és mangántalanítás) és a fertőtlenítés hatásfokának ellenőrzése lehet kritikus. Az előbbi esetben a technológia során alkalmazott anyagoknál így például a szénszűrők esetében számolni kell az élőbevonat kialakulásának veszélyével, a fertőtlenítés hatásfokának ellenőrzésénél figyelembe kell venni a vírusok esetleges jelenlétét is. Elosztó hálózat: Az ivóvíz szolgáltatás talán legkényesebb területe, amit jól jelez, hogy a vízminőség másodlagos romlásának nyomon követése egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. Hazánkban a csőhálózati rendszer jelentős részének elöregedése miatt jelenleg kiemelt problémaként jelentkezik. A helyzetet a szolgáltatók oldaláról nehezíti az a tény, hogy a hozzáférhető Európai Uniós, viziközműveket támogató források jelenleg csőhálózat korszerűsítésre nem, vagy igen korlátozottan pályázhatóak. 2
