A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
1. szekció: ÁRVÍZVÉDELEM - dr. Bakonyi Péter, dr. Konecsny Károly, VITUKI Kht., Tóth Sándor, H-EURAqua Kft.: Az intergrált árvízkockázati elemzés és az árvízkezelési módszerek fejlesztése a FLOODsite kutatási projektben
ennek hatását. A vizsgálatok tárgyát egyrészt az 1970 évi árhullám képezte, másrészt mindkét csoportból egy-egy árhullámot, az 1998. évi, illetve az 1999. évi árhullámokat választották ki. A lefolyás szimulációs vizsgálatok elvégzését az tette lehetővé, hogy a VITUKI Kht. Országos Vízjelző Szolgálatánál a Duna, a Dráva és a Tisza napi vízállásainak és vízhozamainak az előrejelzésére szolgáló rendszer determinisztikus moduljai szimulációs vizsgálatok elvégzésére is alkalmasak. 5.1.1 A Tisza völgy árvizeit kiváltó időjárási helyzetek vizsgálata Az árhullámokat kiváltó időjárási folyamatok hatásának részletes vizsgálatát az 1970-es években Bodolainé Jakus Emma kezdte meg. Tipizálta az árhullámokat kiváltó időjárási helyzeteket, meghatározta ezek gyakoriságát és a különböző típusú árhullámok kialakításában játszott szerepüket. A talajközeli ciklon centrum, a magassági térképek teknő és gerinc vonala és a karakterisztikus földrajzi helyzet alapján az árhullámkeltő időjárási helyzeteket hét időjárási típusba sorolta: West-típus (W), Zonális típus (Z), Vonuló mediterrán ciklon (M), Centrum típus (C), Nyugati ciklon típus (Cw), Hideg légcsepp típus (H). Az árhullámokat kiváltó időjárási típusok meghatározásához Bodolainé J.E. (BJE) összeállította az időjárási helyzetek katalógusát az 1951-2000. időszakra. Az 50 éves katalógus alapján lehetővé vált az egyes időjárási típusok gyakoriságának megállapítása is. A típusok előfordulásának relatív gyakorisága kisebb-nagyobb eltérést mutat. Feltűnő különbség a C és Cw típusok előfordulásának értékeiben mutatkozik, az előbbi az 50 éves sorozat szerint 2,2%-kal kevesebbszer fordul elő, míg az utóbbi 1,2%-kal többször. Összességében az 50-éves sorozat szerint valamennyi nap %-ában 2%-kal kevesebb a BJE-típusok előfordulása. A BJE-féle időjárási típusok két nagy csoportba sorolhatók, a West és Ciklonális jellegű osztályba. A West-jellegű csoporton belül a ciklonális helyzetekben a maximális 482 (1966-70) esettel szemben, minimálisan 292 (1971-75) eset fordult elő. A W, Wp és Z típus évi menete nyári és téli maximális előfordulást mutat, tavaszi és őszi minimummal. Míg a W és Z típusok a téli hónapokban fordulnak elő gyakrabban, addig a Wp inkább „nyári” típus. A maximális előfordulás csúcsértékei egymást követően április (M,C), május (Cw) ésjúnius (H). A második maximum mind a négy típus esetén a november. Az M típusnak ugyanakkor novemberi csúcs-értéke nagyobb, mint az áprilisi. A hét időjárási típus abszolút gyakorisága éven belüli eloszlásának dekádonként összegzett menete mutatja meg a típusok előfordulásának időbeli változékonyságát. A Z típus előfordulása áprilisoktóber hónapokban csökkent 1981-2000. év között az előző három évtizedhez képest. A ciklonális típusokon belül különösen a C típus előfordulási gyakorisága tér el - lesz kevesebb - az 1951-80 közötti három évtizedétől. A Cw gyakorisága ugyanakkor jelentősen megnő, mintegy elfoglalja a C típus helyét. Az M típusnál, olyan nagy eltérések nem mutatkoznak, mint az előző két típus esetén. A ritkán előforduló H típus esetében az utóbbi két évtizedben mutatkozik nagyobb előfordulási gyakoriság közelítőleg az áprilistól augusztusig terjedő hónapokban. A BJE-típusok legkisebb valószínűséggel szeptemberben és októberben fordulnak elő. A nagy csapadékmennyiséget létrehozó időjárási típusok várható valószínűsége évszakonként csak kissé változik, tehát a nagy csapadékmennyiségek előfordulási valószínűsége nem évszak-függő. Nagy folyórendszereknél amelyek vízgyűjtőterülete meghaladja a százezer négyzetkilométert, vízhálózatuk hossza több ezer kilométer, jelentős árhullámokat csak több napig tartó csapadékesemények váltanak ki. Ilyen csapadékeseményeket jellemzően az árhullámokat kiváltó típusok halmozódása vált ki. Ezért annak meghatározásához, hogy milyen lehetséges maximális árhullám alakulhat ki, választ kellene arra is adni, hogy hogyan halmozódhatnak az egyes típusok és ebből milyen maximális csapadékmező keletkezik és milyen hosszú lehet egy-egy ilyen csapadékos időszak. Megállapította, hogy nem csak az árhullámveszélyes időjárási helyzetek gyakorisága nőtt meg az utóbbi évtizedben, hanem úgy tűnik, hogy nőtt a hozzájuk kapcsolódó csapadékhozam is. 5.1.2 A vizsgálatok során alkalmazott hidrológiai modellek A VITUKI által kidolgozott és használt szimulációs rendszer három modult tartalmaz: egy hófelhalmozódást és olvadást számító “hóolvadás” modult, a felső szelvényekben a lefolyás számítását végző “csapadék-lefolyás” modult, és az alsóbb szelvényekben a lefolyás számítását végző “árhullám transzformációs” modult. 8
