A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
1. szekció: ÁRVÍZVÉDELEM - dr. Bakonyi Péter, dr. Konecsny Károly, VITUKI Kht., Tóth Sándor, H-EURAqua Kft.: Az intergrált árvízkockázati elemzés és az árvízkezelési módszerek fejlesztése a FLOODsite kutatási projektben
Amennyiben a csapadék szilárd formában éri el a talajt, az aktív csapadék meghatározása speciális számítások útján lehetséges, hiszen a felszínen hó formájában megjelenő csapadék vízleadását kell meghatározni. A hómodell feladata a szilárd fázisú csapadék felhalmozódásának és vízleadásának a meghatározása. A VITUKI által kidolgozott ‘HOLV’ hómodell rugalmas szerkezetű, a számítás módszerét a rendelkezésre álló adatfajták függvényében választja ki. A ”TAPI” Csapadék-Lefolyás Modell használatára esőzések esetén kerülhet sor. Mielőtt a vízgyűjtőre hulló csapadék egy része elérné a vízgyűjtő felszínét elpárolog, illetve felfogja azt a vízgyűjtőt borító növényzet. A csapadék megmaradó része eléri a vízgyűjtő felszínét, és ott a felszíni mikro- és makrodepresszióban összegyűlik, illetve részben a felszínen lefolyik. A csapadék mennyiségével arányosan egyre több mikrodepresszó töltődik fel és ennek megfelelően a vízgyűjtő mind nagyobb felülete vesz részt a felszíni lefolyás kialakításában. A felszínre jutott csapadék jelentős része beszivárog. A beszivárgás intenzitása egy adott földrajzi viszonyokkal rendelkező vízgyűjtőn döntő módon a talaj nedvességtartalmától, közvetve a megelőző csapadékviszonyoktól függ. A beszivárgott víz jelentős része a talaj felső laza szerkezetű rétegében kialakítja a felszínközeli lefolyást. A beszivárgott csapadékvíz egy része eléri a mélyebb talajrétegeket. Egy része a felszínalatti lefolyás formájában jut el a vízhálózatba, másik része pedig a mélyebb talajrétegekben tározódik, s innen táplálja a vízrendszer alap- vagy bázis lefolyását. A TAPI modell neve az aktuális talajnedvesség viszonyok jellemzésének a módszerére utal, amely a Megelőző Csapadék Index (angolul Antecedent Precipitation Index, API) számításán alapszik. A csapadék azon hányada, amely felszíni, felszín közeli és felszín alatti lefolyás formájában éri el a vízhálózatot,jóljellemezhető a lefolyás és a csapadék tömegeinek az arányával. A Q0 alaplefolyás értékét hosszúidejű vízhozam idősorok alapján határozzák meg. A vízgyűjtő felszínének nedvességére vonatkozóan csak közvetve, a megelőző csapadék mennyisége révén kaphatunk ilyenfajta információt. Minél régebben hullott a csapadék, annál kisebb a hatása a felszín pillanatnyi nedvességtartalmára. A megelőző csapadékindex, API alkalmazása, amely lényegében egy súlyozott csapadékösszeg, időben visszafelé csökkenő súlyszámokkal. A TAPI modellben, exponenciális súlyozású csapadékindexet alkalmazzák. A Diszkrét Lineáris Kaszkádmodell azon a feltevésen alapszik, hogy a lefolyás modellezhető úgy, hogy a vízgyűjtőt n db sorbakapcsolt tározóval (kaszkáddal) helyettesítjük. 5.1.3 A vizsgált hidrometeorológiai szcenáriók eredményeinek összefoglalása A munka során azt elemezték, hogy egyes, reális eséllyel bíró meteorológiai és hidrológiai forgatókönyvek (szcenáriók) bekövetkezése milyen hidrológiai helyzetet teremtene a Tisza vízgyűjtő területén. A vizsgálatok során az elmúlt évtizedek nagy tiszai árvizei közül az 1970. évi, a döntően nagy intenzitású esőzések révén kialakult 1998. évi, valamint a nagy részben hóolvadásból származó 1999. évi árvizekkel foglalkoztak.- 1. szcenárió - az 1998-as árvíz során a Tiszabecs feletti ukrán töltésszakadások nem következnek be - az 1998-ban Kárpátalján bekövetkezett töltésszakadások hatása csak a Tiszabecs környéki szakaszon volt jelentős, ahol mintegy 15-20 cm-rel csökkentette a tetőző vízszint értékét. A lejjebb levő folyószakaszokon a töltésszakadások hatása már nem volt számottevő.- 2. szcenárió - Az 1970-es árvíz során a Szamos román és magyar területén a töltésszakadások nem következnek be - a Szamoson 1970-ben bekövetkezett töltésszakadások a Tisza Vásárosnamény - Tokaj közötti szakaszának tetőzéseit jelentősen (50-90 cm) csökkentették. 3. szcenárió - Az 1970. évi árvíz során a Szamos árhulláma 12 órával később érkezik - a Felső- Tiszáról érkező árhullám gyors ellapulása miatt csak viszonylag csekély mértékben növelte volna meg a vásárosnaményi, és kismértékben a záhonyi tetőző vízszintet. 4. szcenárió - Az 1998-as árhullám előtti intenzív csapadéktevékenység kiterjed a Felső-Tisza balparti mellékfolyóinak (Visó, Iza) a vízgyűjtőjére is - Vásárosnaményig a ténylegeshez képest igen jelentős (több mint 40 cm-es) többlet vízszintemelkedést eredményezett volna. 5. szcenárió - Az 1998-as árhullám előtti intenzív csapadéktevékenység a Felső-Tisza balparti mellékfolyóin kiterjed a Szamos vízgyűjtőjére is - a Tisza teljes Vásárosnamény-Tokaj közötti szakaszán, a jelenlegi maximális értékeket igen jelentősen (106-195 cm-rel) felülmúló vízszinteket eredményezne. 6. szcenárió - Az 1998-as felső-tiszai árhullám az 1999. márciusában tapasztalható mennyiségű vizet szállító Bodroggal találkozik - a Bodrogon és a Tisza tokaji szelvényében minden eddiginél 9
