A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
7. szekció: VÍZBIOLÓGIA - Adorján Gábor, KDTKTVF: A makrozoobentonnal történő vízminősítés a VKI rendszerében
A MAKROZOOBENTONNAL TÖRTÉNŐ VÍZMINŐSÍTÉS A VKI RENDSZERÉBEN ADORJÁN GÁBOR Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség Bevezetés A makrozoobentonnal történő minősítés alapját a makroszkopikus vízi gerinctelenek szerves szennyezéssel szembeni érzékenységében megmutatkozó különbségek képezik (szerves faktor), valamint ugyanígy köthetők az egyes fajokhoz élőhely- és táplálékpreferenciák (általános degradációs faktor). Magyarországon az országos léptékű makrozoobentonnal történő vízminősítések az 1990-es évek elején kezdődtek. Eleinte a magyar makrozoobenton család- és egyéb rangú taxonok pontrendszere (MMCP) módszert alkalmazták.. A vizsgálatok elterjedésének nagy lökést adott a 2000-ben életbe lépő Víz Keretirányelv (VKI) (Csányi és társai, 2001). Hazánk számára a felkészüléshez nagy segítséget jelentett az Ecosurv (VKI alkalmazását előkészítő nemzetközi kutató csoport) project, amely Magyarország vizein (354 folyó és 46 tavi mintavételi hely) elvégezte az ökológiai állapot értékelését, köztük a makrozoobenton összetételének és mennyiségi viszonyainak elemzése alapján történő vízminősítését (Ecosurv, 2005). Még sok tekintetben nem értük el a tőlünk nyugatabbra fekvő országok vízminősítésben tapasztalt színvonalát, akik az ennek az EU VKI által elvárt két kritériumnak (31/2004-es KvVM rendelet) eleget tevő AQEM (egységes európai folyóvízi makrogerincteleneken alapuló ökológiai minősítési rendszer) módszer szerint monitorozzák a vizeket. Bízunk azonban abban, hogy néhány éven belül a makrozoobenton vizsgálatokkal mi is felzárkózunk hozzájuk. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (KDT KTVF) Mérőállomásán a makrozoobenton felméréseket 2006-ban kezdtük. A felügyelőség működési területén található felszíni vizeket vizsgálva a mintavételt az AQEM módszerének megfelelően végeztük, de a számolások még a régi módon történtek. Munkánk eredményeképpen megismertük vizeink makrozoobentonjának fajösszetételét és mennyiségi viszonyait, amelyek alapját képezik a VKI szerinti minősítésnek, továbbá hasznos információhoz jutunk a halak táplálékválasztási szokásainak megismeréséhez. A következőkben a jövőben várható minősítési módszer alapjait ismertetem, valamint saját eredményeim bemutatásán keresztül kitérek a jelenleg használt eljárásokra is. Anyag és módszer A minősítésnél az első és az egyik legfontosabb feladat a mintavételi hely kiválasztása. Ennek mindenképpen reprezentatívnak kell lennie a vízfolyásra, de legalább a vízfolyás egy hosszabb szakaszára, ami azt jelenti, hogy a kiválasztott helynek az adott folyóra, folyószakaszra nézve átlagosnak kell lennie. Ehhez be kell járni (látni) a partvonal néhány száz méteres szakaszát. Kerülni kell a hidakat és környéküket, és más mesterséges befolyásoló műtárgyakat vagy egyéb elemeket. A mintavételi hely hossza 20-50 m-ig terjedhet kisvízfolyások esetében, nagy vízfolyások esetében 50-100 m-ig.
