A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
7. szekció: VÍZBIOLÓGIA - Adorján Gábor, KDTKTVF: A makrozoobentonnal történő vízminősítés a VKI rendszerében
1. ábra. Mintavétel közben... Vízfolyások esetében a mintavételi hely kijelölését követően megbecsüljük az ott található mikrohabitatok százalékos arányát. Az élőhelyeket egy nyeles kézi háló segítségével több azonos, 25x25 cm területű kvadráttal mintázzuk (1. ábra), úgy, hogy az ott élő valamennyi vízi makrogerinctelen begyűjtésére törekszünk. A különböző élőhelyekről 20 kvadrátot veszünk olyan arányban, amilyen arányban az egyes mikrohabitatok a mintavételi helyen belül megoszlanak. Az így vett mintákat kvantitatív, szemikvantitatív mintának is hívhatjuk, mivel nemcsak fajlistát, de területre vonatkoztatható egyedszámokat is kapunk. Ezek mivel a mintázást élőhely arányosan végeztük, jól jellemzik az élőhely makrozoobentonjának mennyiségi viszonyait is. Tavak esetében az Ecosurv módszere követendő, a domináns biotópokról 3-3 kvadrátot veszünk a parti és a mélységi régiókból egyaránt. A nagy térfogatú, gyűjtött anyagot tömörítjük, kiszedjük a nagyobb köveket, a növényi maradványokat, miközben eltávolítjuk róluk a kis állatokat, és ezeket gyűjtő edénybe tesszük. A maradékot vízzel teli vödörben összekeverjük, és a „felülúszót” hálón átszűrve jól zárható dobozba tesszük, majd tömény etanollal tartósítjuk. A maradékot jól átnézzük, nem maradt-e benne állat, majd visszatesszük a mederbe. Miután bevittük az anyagot a laborba, almintákat veszünk (2. ábra). Az almintákból kiválogatjuk az állatkákat, majd meghatározzuk őket sztereomikroszkóp segítségével. A teljes mintának minimum az 1/6-át és minimum 350 egyedet meghatározunk. A könnyebben határozható csoportok esetében törekszünk a fajszintű meghatározásra. A nehezebben meghatározható csoportoknál a család (Oligochaeta, Chironomidae), illetve a genus szintű (Diptera) határozás is elegendő (Csányi, 2006).
