A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
5. szekció: VÍZGAZDÁLKODÁS - KÖRNYEZETVÉDELEM - Vácz Sándor, FETIKÖVIZIG: Közép-Beregi sík komplex élőhely-rehabilitációja
m3/s névleges teljesítményű Diesel meghajtású belvízátemelő szivattyútelep a Szipa főcsatornán. 1892-ben a Csaronda főcsatorna és a Szipa főcsatorna csatlakozásánál épült az ún. Vámosatyai osztózsilip, mely a Szipán érkező belvizek egy részét, 5,2 m3/s-ot (a szivattyútelep megépítéséig zsilipzárás idején a teljes vízmennyiséget) a Csaronda főcsatornába engedi. A Szipa, Csaronda és a Makócsa főcsatornákba csatlakozó csatornák torkolatára csőtiltókat építettek be. Az trianoni béketárgyalások után a csatornahálózatból 91 km maradt magyar területen. A 156 km mellékcsatornák megépítésére 1917-1956 között került sor. A Tisza magas vízszintjeinél a Tiszaszalkai szivattyútelep csak kis teljesítménnyel üzemelt. A zsilipnél jelentős szivárgások voltak, melynek csökkentésére a Szipán ellennyomást kellett biztosítani. Mindezek együttesen a környező területek elöntését és a belvízlevezetés elhúzódását okozták. A problémák megoldására új zsilip (12 m3/s áteresztőképességgel) és új szivattyútelep (2x3,5= 7,0 m3/s teljesítménnyel) épült 1980-ban. Az 1970-es években a tervezett komplex melioráció befogadói feltételeinek biztosítása érdekében a Szipa, a Makócsa, a 19.sz. (Hete-Fejércsei cs.) és a Gulácsi oldalág csatornákon nagyobb arányú mederbővítésre és mélyítésre került sor, jelentős hosszakon G-idomos fenékbiztosítás beépítésével. A tervezési területtel közvetlenül határos és jelentős hatással bíró Szipa főcsatorna Csaroda alatti szakaszán közel egy m-es fenékszint süllyesztést hajtottak végre, melynek hatására a belvizeket a mezőgazdasági termelés igényeinek eleget téve a korábbihoz képest lényegesen alacsonyabb szinten, és ez által lényegesen kisebb károkozással lehet azóta levezetni. Fenti munkálatok elvégzése óta új fejlesztésekre nem került sor. 2.3. A belvíz-veszélyeztetettség általános jellemzése A Beregi belvízrendszer az ország belvíztől leginkább veszélyeztetett négy belvízrendszere közé tartozik. A belvíz-veszélyeztetettség alakulását legáltalánosabban a belvíz borította területeknek a belvízrendszer teljes területéhez viszonyított százalékos arányajellemzi. A 1940-es belvíztől eltekintve a legnagyobb belvízelöntés 1967-ben, illetve 1999-ben volt. A belvízrendszer területén a maximális elöntés mértéke 16 000 ezer hektárt (1999) tett ki, amely az összfelület 48 %-a. Az átlagosan tízévenkénti belvízelöntés nagysága mintegy 10 000 ha. Az évenként rendszeresen víz alatt lévő terület 2000 ha. A túlnedvesedett, kétfázisú talajállapotú - tehát a mezőgazdaság szempontjából szintén művelhetetlen - területek jelentősen meghaladhatják a belvízzel borított területek nagyságát. A belvízjárta területek jelentős része rét-legelő, illetve szántó (2. sz. ábra), melyek nagy része egyúttal védett terület is. 2.4. A belvízvédelmi rendszer jelenlegi működési rendje A rendszer részben gravitációs, részben - mértékadó helyzetben - szivattyús levezetésű, így teljesítőképességének felső határát ez esetben a Csaronda főcsatorna 5
