A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
3. szekció: VÍZBESZERZÉS - Szitka Béláné, Északmagyarországi Regionális Vízművek ZRt., Bagyinszki György, VTK Innosystem, Szalay Miklós, Szalay és Papp Mérnöki Iroda: A Hasznosi tározó és védőterületének hidrológiai felülvizsgálata
A HASZNOSI TÁROZÓ ÉS VÉDŐTERÜLETÉNEK HIDROLÓGIAI FELÜLVIZSGÁLATA Szitka Béláné (ÉRV), Bagyinszki György (VTK Innosystem), Szalay Miklós (Szalay és Papp Mérnöki Iroda) 2005. áprilisában egy háromnapos nagycsapadék következtében rendkívüli árhullám vonult le a Kövicses patak vízgyűjtőjén, súlyos károkat okozva Mátrakeresztesen és veszélyes helyzetet teremtve a Hasznosi tározóban. Tekintettel a tározót ért rendkívüli árvízi terhelésre, a tározó állagában keletkezett károkra és a tározó alatti völgy településeinek biztonságára, a területileg illetékes Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség kötelezte az üzemeltetőt a Hasznosi tározó részletes, a teljes vízgyűjtőre kiterjedő hidrológiai vizsgálatára. Az ÉRV ZRt. megbízásából a vizsgálatot a VTK Innosystem Kft. végezte, párhuzamosan a tározó védőterületének felülvizsgálatával. Jelen dolgozat a hidrológiai felülvizsgálat eredményeit ismerteti, részletesebben bemutatva a védőterület felülvizsgálatával kapcsolatos számításokat, valamint a 2005. áprilisi árhullám levonulását és lehetséges okait illető elemzésünket. 1. Tározók védőterülete kijelölésének hidrológiai megalapozása A vízbázisok védelmének jogi alapját a 123/1997.(VII.18.) Kormány rendelet képezi. Ez a rendelet vonatkozik a felszíni vízbázisokra is, rögzítve a vízbázis védelméhez szükséges védőterületek meghatározásának módját. Eszerint a felszíni vízre telepített vízkivétel védelme érdekében belső-, külső-, valamint hidrológiai védőövezetet kell kijelölni. A védőterületek méretezésénél a rendelet megkülönbözteti a 10 hektár alatti területű, vagy 60 napnál kisebb tartózkodási idejű, illetve az ezt meghaladó jellemzőkkel rendelkező tározókat. Ezen túlmenően méretüktől függetlenül mindkét csoporton belül külön kategóriát képeznek a 120 napnál nagyobb tartózkodási idejű tározók és tavak. Mivel egy tározó, illetve tó területe földrajzi adottság, a besorolás szempontjából meghatározó szerepet kap a hidrológiai jellemzőktől és az üzemeltetési körülményektől függő tartózkodási idő. Figyelembe véve, hogy az egyes méretezési kategóriákhoz tartozó védőterületek nagysága - ezáltal pedig a kialakítás és fenntartás költségei - között jelentős különbségek vannak, a tartózkodási idő jelentősége még hangsúlyosabbá válik. A gyakorlatban sem a hidrológiai jellemzők, sem pedig az üzemelési körülmények nem állandóak: feliszapolódás miatt csökken a tározó térfogata, a vízigények változása a korábbitól eltérő üzemrendet, vízkivételeket tesz szükségessé; szembe kell nézni az éghajlatváltozás okozta hosszú távú hatásokkal is. Ennek ellenére, a tározókról nyilvántartott, különböző számításokhoz gyakran felhasznált hidrológiai adatok - átlagvízhozam, teljesítőképesség, mértékadó árvízhozam - évtizedek óta változatlanok. Többnyire még mindig azok, amelyeket a létesítmény tervezése során, 30-50 évvel ezelőtt állapítottak meg, rövid idejű vízhozam-észlelésekből vagy netán havi csapadékészlelésekből. Mindez indokolttá teszi a tényleges tartózkodási időnek részletes hidrológiai, vízforgalmi vizsgálaton alapuló számítását. Természetesen a vízforgalmi vizsgálatok célja nem csupán a tartózkodási idő meghatározása, hanem rávilágíthat tervezési, méretezési, üzemeltetési, észlelési, stb. problémákra is, amelyeknek megfelelő módon történő kezelése ugyancsak hozzájárulhat a vízbázis, ez esetben a tározó biztonságához. A hosszú távú hasznosíthatóság, a rendkívüli aszályos időszakokra való stratégiai felkészülés szempontjából fontos a teljesítőképesség vizsgálata, míg a napi üzemvitel szempontjából a szélsőséges időjárási, hidrológiai helyzetek (előfordulási valószínűségek, ok-okozati összefüggések feltárása, előrejelezhetőség, felkészülési lehetőségek) elemzésének van nagy jelentősége.
