A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
3. szekció: VÍZBESZERZÉS - dr. Fázold Ádám, nyugdíjas: Medencés talajvízdúsítás mechanizmusa a vízbázisvédelemben
2000. évben elkészült „A Sajószentpéter I. vízbázis diagnosztikai munkáiról” című Zárójelentés (Golder Associates Kft. és Varga és Varga Bt.), mely értékelte és megállapította a vízminőségi változásokat, az alkalmazandó technológiát és a vízbázis védelme érdekében megépítendő új dúsítómedencék elhelyezését, melynek feladata, hogy a szennyezett talajvíztér felől a kútsorok felé történő talajvíz áramlását megakadályozza. A Zárójelentésben megállapított vízminőségi változások a dúsítás folyamatának technológiájával, a talajvízdúsítás mértékével mutattak összefüggést. A kutak vizében vízminőség romlás leginkább akkor következett be, amikor a dúsítás szünetelt. De vízminőségromlás akkor is kimutatható volt, amikor a kitermelt vízmennyiséghez viszonyítottan a dúsítás mértéke csak 50 % körül mozgott. 2000. év tavaszán, amikor a Bódva áradása miatt a talajvízdúsítást szüneteltetni kellett, az 110 számú kutak vízminősége oly mértékben romlott, hogy ezen kutakat a termelésből bizonyos ideig ki is kellett zárni. A vízbázis szennyezettsége miatt az eredeti talajvíz elérve vagy megközelítve a vízmű területét, egyre gyakrabban eredményezte, hogy a kutak vízminősége a „tűrhető” határértéket is meghaladta. Mivel a vízbázis területén lévő szennyezőforrások megszüntetése csak igen költségesen lenne megoldható, a vízminőség romlásának megakadályozása csak intenzív talajvízdúsítás mellett lehetséges. A diagnosztikai vizsgálatok alapján az 1960-as évek elején megépült 18 darab dúsítómedencét 2004. évben 6 db új dúsítómedencével bővítették. (1. ábra) 1. ábra. A dúsító medencék helyszínrajza
