A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
3. szekció: VÍZBESZERZÉS - dr. Fázold Ádám, nyugdíjas: Medencés talajvízdúsítás mechanizmusa a vízbázisvédelemben
Az új dúsítómedencék elhelyezését modellezés alapján határozták meg azzal a céllal, hogy a háttérből érkező szennyezett víznek a kutakig történő eljutását minimálisra csökkentsék, illetve megakadályozzák. Ez intenzívebb talajvízdúsítás esetén akkor valósulhat meg, ha a dúsító víz mennyisége a kutakból kitermelt víz mennyiségét meghaladja, mely 120 %-os mértékű dúsításnál megfelelő mértékű. Figyelembe kell venni a háttérszennyezés irányát is, mely ezen vízműnél DNy-i irányból van a kutak felé. Az áramlás irányába a DNy-i oldalra eső dúsítómedencékbe nagyobb mennyiségben - legalább 2/3 arányban - kell a dúsítóvizet juttatni. Ezen medencesor üzemeltetését folyamatosan kell biztosítani és a szükséges karbantartások idejét a legrövidebb időn belül el kell végezni, de ez idő alatt is a szomszédos medencéknek üzemelni kell. A kutak elfogadható vízminőségének biztosítása, a már szennyezett eredeti talajvíz kutakig történő áramlásának megakadályozása, a különböző feltételeknek együttesen történő betartása mellett talajvízdúsítással lehetséges. A dúsítás során lejátszódó folyamatok megismerését lehetővé teszi az általam elvégzett sózási kísérlet, melyet a XVII. számú dúsítómedencébe helyezett 400 kg sóval végeztem, vizsgálva a környezetébe eső kutak klorid tartamát. (2. ábra) 2. ábra. Sózási kísérletnél vizsgált kutak helyszínrajza Ezekből a dúsítóvíz kutak felé történő áramlásának irányára, szivárgási idejére, a kutak vizébe jutó só (ezáltal a dúsítóvíz) mennyiségére kaptam adatokat, melyekből a vízbázis védelmének módja magyarázható.
