A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
3. szekció: VÍZBESZERZÉS - dr. Fázold Ádám, nyugdíjas: Medencés talajvízdúsítás mechanizmusa a vízbázisvédelemben
MEDENCÉS TALAJVÍZDÚSÍTÁS MECHANIZMUSA A VÍZBÁZISVÉDELEMBEN DR. FÁZOLD ÁDÁM Az 1954-ben 26 kúttal megépült Borsodsziráki (későbbiekben Sajószentpéter I. néven megnevezett) Vízmű - mely a Borsodi Regionális Vízmű része - a napi 4000-6000 m3-es vízigényt sem tudta kielégíteni, mert a magas vastartalom miatt csak 16 kút üzemelt és a Bódva-folyó jobb partján lévő vízműkutak vízbázisa nem parti szűrésű. Mivel a Bódva-folyó vízminősége egészségügyi szempontból megfelelő kezeléssel felhasználható felszíni víz (Papp Sz. 1961.), és a Rakacavölgyi tározó a szükséges vízhozamot biztosította, valamint az, hogy a vízműterület homokos-kavicsos talajrétege elszivárogtatásra alkalmas, a vízmennyiség növelése céljából a mesterséges talajvízdúsítás került megtervezésre, mely 1961-ben kísérleti jelleggel megkezdődött. A VÍZITERV tervei alapján (Páris 1961, 1963) három ütemben fokozatosan épült ki és került üzembehelyezésre 18 db dúsítómedence. 1961-től öt éven keresztül 250 alkalommal végeztem vizsgálatokat a dúsítóvízből és a kutak vizéből. Kémiai szempontból 15000, bakteriológiai szempontból 5000, biológiai szempontból 1000 elemzést végeztem. A vizsgálatok eredményeit az alkalmazott különböző dúsításiüzemelési technológiákkal összefüggésben értékeltem, melyeket közleményekben, előadásokon ismertettem. (Fázold Á. 1965, 1968, 1970, 1973., Fázold Á. és munkatársai 1965, 1967.) Az általam vizsgált időszak óta eltelt évtizedekben a felszínalatti vizek elszennyeződését eredményező környezeti hatások miatt a vízművek vizének vízminőség megőrzése a vízbázisok védelmének megoldását tette szükségessé. Az 1961-66 évek közötti vizsgálatok eredményei bizonyították, hogy milyen talajvízdúsítási technológia esetén biztosítható a termelt víz elfogadható vízminősége. A dúsítás kezdetén (1961-1966) a dúsító medencék hatáskörébe tartozó kutak vízminősége bakteriológiai szempontból kifogás alá esett és csak több hónapos folyamatos üzemelés után vált egészségügyi szempontból ismét elfogadhatóvá. Rövid idejű, szakaszos üzemelésű dúsítás esetén bakteriológiai romlás következett be. Kémiai szempontból a dúsítás során több komponens tekintetében is javult a kutakból kitermelt víz minősége. Vastartalom szempontjából olyan mértékben, hogy a vastalanító berendezést a rendszerből ki lehetett kapcsolni. A dúsítóvíz minősége a kitermelt víz minőségének alakulásában meghatározóvá vált. Az 1990-es évektől a termelt vízben többször is mértek - több tekintetben kifogásolható - vízminőséget. Egyre több kút vizében egyes szennyező komponensek az egészségügyi szempontból „tűrhető” határértéket is meghaladták. Ezek rámutattak arra, hogy a vízbázis sérülékeny és az utánpótlódási területen a felszínről bejutó szennyeződések jelentkeznek a kutak vízminőségében. Szükségessé vált a vízbázis védelme érdekében megfelelő „biztonságba helyezési terv” elkészítése.
