A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
3. szekció: VÍZBESZERZÉS - Csepregi András, Izápy Gábor, Szilágyi Gábor, Hydrosys Kft.: A Tatabányai vízaknák vízminőségének védelme
A TATABÁNYAI VÍZAKNÁK VÍZMINŐSÉGÉNEK VÉDELME CSEPREGI ANDRÁS, IZÁPY GÁBOR, SZILÁGYI GÁBOR Hydrosys Kft. Összefoglalás A tatabányai XIV/A és XV/C vízaknák a térség legjelentősebb vízbázisai, az ezekre telepített vízellátó rendszer több százezer embert lát eljó minőségű karsztvízzel. A két vízaknát az 1960-as évek közepén mélyítették kettős céllal, hogy a bányászati víztelenítés mellett a kiemelésre kerülő víz a város és tágabb környezetének ivóvízellátását is megoldja. A 80-as évek második felétől, a tatabányai szénbányászat megszűnésétől, a vízaknák már csak vízellátási célt szolgálnak. A főkarsztvíz tárolóban 1990-ben megindult visszatöltődés következtében mindkét vízakna környezetében az egykori öregségi területek karsztvízszint alá kerültek. A vízszintemelkedéseket követően az öregségekhez közeli csapoló fúrásokban a fakasztott vizek vastartalma megemelkedett, az öregségek, és a felettük elhelyezkedő felszakadt zóna szennyező hatását jelezve. A ’90-ben megindult, és várhatóan még további 10-15 évig elhúzódó visszatöltődés következtében, a vízaknák vízkivételi kapacitása emelkedik. Az utóbbi években történt műszaki beavatkozások - mint a vízvágatokba beépített gát, az öregségek alá benyúló rosszabb vízminőségű csapolófúrások elzárása, a XIV/A vízaknában új csapolófúrások létesítése - következtében a kényszer vízemelés megszűnt, a vaskoncentrációt pedig sikerült 0,1 mg/L körüli értékre csökkenteni. Az öregségek felőli szennyeződés veszélyét lényegesen csökkenti a vízaknák viszonylag egyenletes termeltetése is. A két vízakna tehát jelentős mennyiségű, és jó minőségű karsztvizet ad, amely a vízigények növekedése esetén, újabb kutak fúrása nélkül is biztosítani tudja a térség vízellátását. A diagnosztikai munkák során készült védőterületi számítások alapján a vízaknák sérülékenyek, hidrogeológiai védőterületük magába foglalja a Vértes É-i felének és a Gerecse D-i szélének felső-triász kibúvási területeit, és azok környezetét (1. ábra). Ezeken a területeken csak olyan tevékenységek engedélyezhetők, amelyek nem járnak a karsztvíztároló szennyezésével. A 1
