A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Várallyay György, MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet: Szélsőséges időjárási helyzetek ökológiai, talaj-vízgazdálkodási hatásai és azok mérséklési lehetőségei
Gazdag talajtani adatbázis alapján megszerkesztettük Magyarország talajainak vízgazdálkodási kategória térképét 1:100 000 méretarányban (Láng et al., 1983; Magyarország Nemzeti Atlasza, 1989; Várallyay, 2004; Várallyay et al., 1980). A térkép egyszerűsített vázlatát mutatjuk be a 8. ábrán. A térkép részletes területi adatai (elhatárolt foltonkénti, talajtípusonkénti, középtájankénti és megyei bontásban) az MTA TAKI számítógépes AGROTOPO adatbázisában kerültek tárolásra. A térkép és az adatanyag alapján a megfelelő szelvényvariáns kiválasztásával és az a-b-c (a talajszelvényben nincs lényeges textúrdifferenciálódás) vagy A-B-C (a talajszelvényben jelentős textúrdifferenciálódás van) szintek tényleges vastagságuknak megfelelően való helyettesítésével Magyarország bármely talajtípusára, ill. bármely szelvényének bármely vastagságú rétegére megadható a talajban tározható víz mennyisége, sőt ennek „holtvíz”, ill. a növény számára hozzáférhető hányada is (VKsz, HV, DV). Ezek az adatok közvetlenül térképre vihetők, számítógépes adatbázisban digitálisan (is) tárolhatók, s kvantitatív alapját jelenthetik egy-egy talaj féleség, egy-egy táj, körzet, üzem, esetleg egyéb természeti, adminisztratív vagy térképezési egység korszerű vízgazdálkodási jellemzésének; az optimálist minél inkább megközelítő mezőgazdasági vízgazdálkodás kialakításának, valamint az ezt célzó racionális beavatkozások, intézkedések, eljárások, módszerek kidolgozásának (Várallyay, 2003; Várallyay et al., 1980). A talaj, mint hazánk legnagyobb természetes víztározója A szeszélyes csapadékviszonyok, a gyakran előforduló szélsőséges vízháztartási helyzetek és a változatos domborzat miatt biomassza-termelési, mezőgazdasági és környezetvédelmi szempontból egyaránt megkülönböztetett jelentősége van a talaj vízraktározó képességének. Adataink alapján tényszerűen bizonyítható, hogy a talaj hazánk legnagyobb kapacitású - potenciális - természetes víztározója (Várallyay, 2001, 2004, 2005b). Jól mutatják ezt az alábbi - becsült és jelentős mértékben ingadozó - számadatok:- a hazánkba lépő felszíni vízfolyások hozama: 110-120 km3/év;- a Balaton víztömege: 1,5-2 km3;- a hazánk területére hulló (átlagosan 550-600 mm-nyi) évi csapadék mennyisége: 5055 km3;- a talaj felső egy méteres rétege potenciálisan mintegy 45 km3 víz befogadására és 2535 km3 víz raktározására képes. Ennek mintegy 55-60%-a a növény számára nem hozzáférhető „holtvíz”, 40-45%-a pedig „hasznosítható víz”, amelyre vonatkozóan pontos területi adatok állnak rendelkezésünkre. Mindez azt jelenti, hogy a lehulló csapadék közel kétharmada (!) egyszerre „beleférne” a talajba, ha beszivárgását nem akadályozná:- a talaj tározóterének kisebb-nagyobb mértékű vízzel telítettsége (mint pl. 2000 tavaszán a csapadékos 1999. évi őszt követően): „tele üveg effektus”;- a felszíni rétegek fagyott volta: „befagyott üveg effektus”;- a talaj felszínén, ill. felszín közeli rétegeiben kialakuló közel vízátnemeresztő, igen lassú víznyelésű réteg, ami megakadályozza vagy lassítja a víz talajba szivárgását, a talaj nedvességtározó terének feltöltését: „ledugaszolt üveg effektus”. Ez utóbbi főbb eseteit mutatjuk be vázlatosan a 9. ábrán. Az ábrán bemutatott esetek nagyon gyakoriak a Magyar Alföld hatalmas kiterjedésű, nehéz mechanikai összetételű, nagy agyag- és duzzadó agyagásvány-tartalmú, valamint szikes talajain. Ezek a talajok gyakran még rövidebb-hosszabb ideig tartó hóolvadás, sok vagy nagy intenzitású csapadék miatti felszíni vízborítás alatt sem áznak be mélyen és egyenletesen, s
