A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Prunner Andrea, Fodor József, dr. Kristóf Dániel, Kruppiné dr. Fekete Ilona, dr. Szilágyi Ferenc, dr. Heltai György, SZIE Kémia- és Biokémia Tsz.: Kis vízfolyások Európai Unió szerinti monitorozását megalapozó módszertani vizsgálatok a Rákos-patakon – A feltáró monitoring rendszer eredményeinek grafikus és térinformatikai megjelenítése
> A mintavételi pontok többsége a nagyobb folyókon és állóvizeken található, a kisebb vízfolyások és állóvizek többsége nem szerepel a mintavételi programban. Ezek vízminőségéről, állapotáról nincsenek információink. > A mintavételi pontok kiosztásánál a határszelvények, a nagyobb befolyók és szennyezőanyag-bevezetések kaptak nagy szerepet. > A mintavételi hely minősége a minőség jellemzésének alapja és nem a tágabb értelemben vett víztest állapota volt. > A mért hidromorfológiai komponensek közé elsősorban folyóknál a vízszint és a vízhozam tartozott. > A mért vízminőségi komponensek elsősorban fiziko-kémiai és kémiai jellegűek voltak. A szokásos vízkémiai komponenseket mérték csak rendszeresen, illetve ahol szennyezés veszélye állt fenn, ott toxikológiai vizsgálatokat és mikroszennyezők mérését is elvégezték. A veszélyes anyagok közül (40 db) azonban csak hatot mértek, de nem rendszeresen. > Rendszeres üledékvizsgálatok nem voltak. > A mintavétel gyakorisága a hetitől a kéthaviig változott a szelvény fontosságától függően. > Az adatok központi adatbázisba kerültek táblázatos formában, térinformatikai megjelenítés nem történt. A régi monitoring hálózat kis számú mintavételezést írt elő és szinte csak a kémiai paraméterek vizsgálatára szorítkozott, ezért a rendszer relatíve olcsónak mondható. Mivel a VKI szerinti monitorozás három szintű, jóval több víztesttel foglalkozik, mint elődje, valamint az előírás szerint megjelennek drágán mérhető, főleg veszélyes anyagok és biológiai komponensek, a rendszer működtetése a jelenleginél sokkal többe fog kerülni. A monitoring hálózat megtervezését tehát körültekintően kell megoldani. 4. A projekt bemutatása Az EU VKI szerinti országos monitorozó rendszer működtetése rendkívül költséges, sok százmillió forintos nagyságrendű forrást igényel évente. Jelentős megtakarítást lehetne elérni, ha tudományosan megalapozott módon volnánk képesek optimalizálni az információ tartalmat és a költségeket úgy, hogy a VKI szempontjai ne sérüljenek. Ezt nem lehet az ország valamennyi víztestén elvégzendő nagyszámú méréssel kialakítani, hanem célszerű modell víztereket kiválasztani, azokon elvégezni a szükséges vizsgálatokat és értékelést, majd a kapott eredményekből az általánosítható következtetéseket levonni. A projekt eredményei segíthetik a VKI követelményeinek megfelelően kialakított hazai kisvízfolyások mérőhálózatának kialakítását, ugyanakkor az országos monitorozó rendszer átalakítására vonatkozó hasznos megállapításokat is tartalmazhatnak. Az alábbi fontos kérdésekre kíván választ adni a három kiválasztott eltérő jellegű vízfolyáson végzett vizsgálatok alapján: > Hogyan lehet meghatározni a víztestek jellemző állapotát (ökológiait és kémiait), vagyis mit, hol, mikor, milyen gyakran és hogyan kell mérni. > Hogyan lehet költségkímélő módon megtervezni kisvízfolyásokon a monitorozó rendszert? Vagyis hogyan lehet a legkevesebb költséggel a legkisebb információ veszteséget elérni? Országosan jelenleg kb. 900 folyóvíztesttel kell majd foglalkozni, amelyből mintegy 600 kisvízfolyás. > Milyen általános következtetések vonhatók le az országos monitorozás kidolgozására vonatkozóan?
