A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Prunner Andrea, Fodor József, dr. Kristóf Dániel, Kruppiné dr. Fekete Ilona, dr. Szilágyi Ferenc, dr. Heltai György, SZIE Kémia- és Biokémia Tsz.: Kis vízfolyások Európai Unió szerinti monitorozását megalapozó módszertani vizsgálatok a Rákos-patakon – A feltáró monitoring rendszer eredményeinek grafikus és térinformatikai megjelenítése
3.3 A VKI által előírt és a Magyarországon jelenlegi monitorozási rendszer A VKI folyamatos, lépésenként történő megvalósítása hazánkban nagy feladat, melyhez az útmutatók adnak segítséget a szakembereknek [2.] [8.]. A VKI bevezetéséhez az egyes részfeladatokat a tagállamoknak meghatározott határidőre kell teljesíteni: > 2003-ig meg kellett határozni és be kell sorolni a tagállamok területén elhelyezkedő egyedi vízgyűjtőket vízgyűjtő kerületekbe, illetve ki kellett jelölni az illetékes hatóságokat. > 2004-ig Jellemezni kell a vízgyűjtő kerületeket, az azokat érő kényszerek, hatások és gazdasági vízhasználatok alapján. Nyilvántartásba kell venni a védett területeket a vízgyűjtő kerületeken belül, valamint elemezni kell annak a kockázatát az egyes víztesteken belül, hogy ezek nem teljesítik a megjelölt környezetvédelmi célkitűzéseket. > 2006-ig üzembe kell helyezni a monitorhálózatokat. > 2009-ig a megfelelő monitorrendszerből és a vízgyűjtő jellegzetességeikből kiindulva meg kell határozni azt az intézkedési programot, amely költséghatékony módon biztosítja a VKI környezeti célkitűzéseinek teljesülését. > 2009-ig meg kell alkotni, és közre kell adni a vízgyűjtő gazdálkodási terveket minden egyes vízgyűjtő kerületre. > 2010-ig vízárazási politikát kell kidolgozni, mely elősegíti az egyes vízhasználatok fenntarthatóságát. > 2012-ig Biztosítani kell, hogy az intézkedési programok működni kezdjenek. > 2015-ig el kell érni a kitűzött környezeti célokat, működtetni kell az intézkedési terveket. A fentiekben látható, hogy az VKI előírja többek között a felszíni vizeink új szempontok szerinti monitorozását. [9.] A VKI előírja a vizek állapotának rendszeres monitoringjára irányuló programok kidolgozását. A monitoring-hálózatot úgy kell megtervezni, hogy az átfogó képet nyújtson a kémiai és ökológiai állapotról minden vízgyűjtőn és tegye lehetővé a víztestek öt osztályba sorolását. A monitoring rendszer teszi lehetővé a vizek állapotának időszakonként ismétlődő felmérését, illetve azt, hogy a kritikus helyek (szennyezőanyag-terhelések) környezetében a vízminőséget folyamatosan figyelemmel kísérhessék. Mivel minden víztestet nem lehet monitorozni, nem lehet valamennyi állapotot és hatást sem mindenhol vizsgálni. Ezért célszerű a mintavételi pontokat, illetve a mintavételi gyakoriságokat optimálisan megválasztani úgy, hogy ne kelljen a költséges méréseket sok helyen, gyakran elvégezni, de információvesztés se legyen. A megkívánt pontosság, a konfidencia és a „szignifikáns” kockázat a következők szerint változik: > a víztestek számától az egyes monitoring típusoknál, > a monitoring-állomások szükséges számától az egyes víztestek állapotának meghatározásához, > a mintavételi gyakoriságtól, amit az egyes komponensek mérésénél el kell érni. Magyarországon a felszíni vizekre vonatkozó mintavételi körülményeket, a mintavételi helyeket és gyakoriságot jelenleg az MSZ 12749-es szabvány határozza meg „A felszíni vizek minősége, minőségi jellemzők és minősítés” címmel. Ez a szabvány foglalkozik továbbá a vizsgálandó paraméterekkel és paramétercsoportokkal, a minősítési határértékekkel, az egyes vízminőségi osztályok jellemzésével. A minősítést az egyes paraméterek jellemző értékei alapján végzik. Az egyes víztesteken vannak rendszeres törzshálózati mintavételi pontok és időnként külön cél- és terhelésvizsgálatokat is végeznek. Egyes kutatóhelyek, egyetemek és nemzeti parkok további vizsgálati eredményekkel bővítették a felszíni vízfolyások vízminőségére vonatkozó ismeretanyagot.
