A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Marosi Gertrúd, KÖDUKÖVIZIG: 2006. évi belvízhelyzet a Közép-dunántúlon
Jól látható, hogy a 2001-2004 időszakban a megelőző évhez képest mind kevesebb csapadék esett, ezt követően azonban az éves csapadékösszegek emelkedésnek indultak. A csapadékos időjárás hatására a Balaton vízszintje is emelkedett a 2004-2005 év során. Emiatt fel kellett készülni egy esetleges vízeresztéssel együtt járó belvizes időszakra is. A balatoni vízeresztés akkor okoz komoly gondot, ha egybeesik a Dunán, a Kaposon vagy a Nádoron levonuló árhullámmal. Ennek bekövetkezésére minden esély megvolt 2006.-ban, mivel az előrejelzések csapadékos időszakot jósoltak. A Duna felső vízgyűjtőjén jelentős mennyiségű, az előző évek hasonló időszakát figyelembe véve 60%-kal több volt a hóban tárolt vízkészlet. Ez előrevetítette annak a lehetőségét, hogy a Dunán - a meteorológia helyzet függvényében - egy vagy több árhullám fog kialakulni. Ez a Duna menti védelmi szakaszaink esetében jelezte, hogy el kell kezdeni a felkészülést a belvízvédekezésre, szivattyúzásra. A december közepén, végén lehullott havat a 2006. év első napjaiban lehullott, jelentős mennyiségű eső elolvasztotta, a nagy mennyiségű lefolyó vízmennyiséget a talaj már nem tudta elnyelni, jelentős része felszíni lefolyásként mutatkozott meg a vízgyűjtőkön. A Gaja patakon található Fehérvárcsurgói árvízcsúcs csökkentő tározó vízszintje 8 nap alatt 66 cm-t emelkedett, azaz 872.000 m3-rel nőtt a tározott víz mennyisége. Az 2003. áprilisa óta üresen álló Zámolyi tározó 10 nap alatt 1,38 millió m3 vizet fogott fel a leeresztő zsilip 2005. december 30.-i zárását követően. A 2006. év belvizeinek összehasonlítása az elmúlt évtizedek nagyobb belvizeivel 008. Sió-Nádor-Kapos belvízrendszer A Sió-Nádor-Kapos rendszeren több jelentős belvizes időszakot lehetne megemlíteni. Az elöntés nagysága lapján az 1963-as év volt a mértékadó. 1962-63 tele rendkívül hideg, és csapadékos volt. A fagyos időszak decembertől március elejéig tartott, ekkor a talaj jelentős mélységben átfagyott, felszíni lefolyás pedig nem volt. Február közepétől a nappali felmelegedést az éjszakai fagyok követték. A február 19-én a lehulló havas eső a területen lévő hó víztartalmát nagymértékben megnövelte. Az olvadás nagyon gyorsan ment végbe. (márc. 8-19.), de a talajfagy csak márc. 22-ére engedett fel. Így a lefolyó vízmennyiséget a még átfagyott talaj nem tudta elnyelni, az a felszínen, a vízfolyások medrében gyűlt össze. A helyzetet a Nádor északi vízgyűjtőjén tovább nehezítette a mederben összegyűlt hó, és jég, amely nem tudott felolvadni az enyhe idő megérkeztéig.
