A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Marosi Gertrúd, KÖDUKÖVIZIG: 2006. évi belvízhelyzet a Közép-dunántúlon
A Nádoron a felső szakaszhoz csatlakozó külvízgyűjtőkről érkező vízmennyiségek kormányzását kellett megoldani, ez volt a védekezés sarkalatos pontja. A Velencei-tó teljesen fel volt telve, a környező települések védelme érdekében a tavat engedni kellett. A Nádor tehermentesítése érdekében a tó alatt a Dinnyés-Kajtori csatornán egy ideiglenes tározóban fogták fel a tóból elengedett vizeket. Az Örspusztai halastavak töltése ekkor azonos volt a Nádor töltésével, így tavak védelme érdekében csökkenteni kellett a csatorna medrében a vízszintet. Ezért a Nádor mentén Sárszentmihálynál épült ideiglenes tározó. Szintén vizet tartottak vissza a Lóki víz torkolati szakaszon létesített tározóban. Ennek ellenére a depónia mégis átszakadt, és a szakadást csak részben sikerült elzárni. A Kaposon először jégtorlódás keletkezett, majd március elején az olvadással megkezdődött a vízszint gyors emelkedése. A védekezés emiatt kivitelezhetetlen volt, több helyen következett be a depónia meghágása és átszakadása. A Kaposon és mellékvízfolyásain összesen 119 helyen szakadt át a depónia. A védekezés során a fő hangsúly a belterületek megóvásán volt. A Nádor völgyben ekkor kb. 20.000 ha, a Kapos völgyében pedig 7.126 ha terület került víz alá. Szintén jelentős elöntések jelentkeztek a belvízrendszer területén 1999 júliusában. Ennek oka a június-július hónapban lehullott nagy mennyiségű csapadék volt, illetve, hogy az azt megelőző száraz években a csatornák, vízfolyások fenntartása elmaradt. A befogadók (Nádor, Kapos) a gyors vízszintemelkedés miatt nem tudták gravitációsan befogadni a mellékvízfolyásokon érkező vizeket. A nagy elöntések kialakulását az is elősegítette, hogy a hóolvadás és a csapadékos tavaszi időjárás következtében a talajok telítettek voltak. Az elöntések nagysága a Nádor mentén 10.460 ha, a Kapos mentén pedig 10.000 ha került víz alá. 010. sz. Adony-Ercsi belvíz rendszer A védelmi szakaszon az 1963-os év szintén komoly problémát okozott. A hidrometeorológiai előrejelzések alapján február elejére leürítették a Cikolai V. tót, amely a külvízgyűjtőról érkező vizeket tartja vissza. Március 9-én megkezdődött a tóban a vízszint emelkedése, annak ellenére is, hogy az árapasztó zsilip nyitva volt, és a tó leeresztő csatornáján, az Északi övcsatornán a meder teljes kapacitását kihasználva engedték a vizet. A torkolati zsilipnél betorlódott jég visszaduzzasztást okozott, s a csatorna töltése nem bírta a terhelést, így március közepén a jobb parton átszakadt. Ugyanekkor a tóban a vízszint folyamatosan emelkedett, így a töltést is nyúlgáttal magasították, hogy az elfolyó víz mennyiségét növeljék, kinyitották a tó fenékleürítő műtárgyát is, és a Lívia tavak felé engedték elfolyni a vizet. Ezzel megakadályozták a Cikolai V. tó töltésének átszakadását. A Líviai tavak töltése azonban átszakadt, és a kiömlő víz Adonyt veszélyeztette. Ezért a Pusztaszabolcs - Dunaújváros vasútvonalat lokalizációs töltésként használták fel a műtárgyak elzárásával. Érdekességként meg kell említeni, hogy ekkor a belvízöblözet kezelése a fehérvári VIZIG kezelésében volt, de az árvízvédelmi töltés és annak műtárgyai a budapesti VIZIG-hez tartozott, s ez a védekezés során problémákat okozott. A belvizes szakaszon szintén jelentős elöntések keletkeztek a 1999-2000 év során is. 1999- ben a Duna magas vízállása és az Adony - Ercsi belvízvédelmi szakasz területén leesett 30-40 cm vastag hóréteg gyors olvadása következtében az Adonyi főcsatorna zárt torkolati zsilipje miatt a főcsatornában olyan magas belvízszint alakult ki, hogy a mellékárkok belvizeit nem tudta fogadni, ezzel az öblözetben elöntéseket okozott (250 ha). Az adonyi zsilip zárt állapota
